4. Miért kereskedünk?
A kereskedés megtévesztően könnyűnek tűnik. Ha egy kezdő nyer, akkor tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek hiszi magát. Hatalmas kockázatokat vállal és mindent elveszít.
Az emberek számos okból kereskednek, néhány ember okai racionálisak, a többségé irracionálisak. A kereskedés lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsan sok pénzt csináljunk. A pénz gyakran a szabadságot szimbolizálja az emberek számára, bár valójában kevesen tudják, mihez is kezdjenek a szabadsággal.
Ha tudja, hogy hogyan kell kereskedni, akkor saját maga határozhatja meg a munkaidejét, ott dolgozhat ahol csak akar és nem tartozik semmilyen főnök alá. A kereskedés fantasztikus szellemi kihívás: sakk, póker és keresztrejtvény egybegyúrva. A kereskedés vonzza azokat az embereket, akik szeretnik a rejtvényeket és a kirakós játékokat.
A kereskedés vonzza a kockázatvállalkókat és taszítja a kockázatkerülőket. Egy átlagos polgár felkel reggel, elmegy dolgozni, megtartja az ebédszünetet, hazamegy, nézi a TV-t, aztán aludni tér. Ha keres pár extra dollárt, azt berakja egy takarékszámlára. Egy kereskedő azonban szabálytalan időközönként dolgozik és a saját tőkéjét kockáztatja. Sok kereskedő magának való ember, aki maga mögött hagyja a jelen biztonságát és beleveti magát az ismeretlenbe.
Önmegvalósítás
A legtöbb ember rendelkezik egy belső hajtóerővel, ami arra ösztökéli, hogy kihizza magából a legjobbat és a lehető legjobban kifejlessze saját képességeit. Ez a hajóerő, megfejelve a játék élvezetével és a pénz csábításával ösztökéli a kereskedőket, hogy megjelenjenek a piacokon. A jó kereskedők keményen dolgozó és okos emberek. Nyitottak az új ötletekre. Paradox módon a jó kereskedő célja nem az, hogy pénzt csináljon. A célja, hogy jól kereskedjen. Ha helyesen kereskedik, akkor a pénz mint egy mellékhatásként folyik be. A sikeres kereskedők folyamatosan fejlesztik képességeiket. Sokkal fontosabb számukra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, mint az, hogy pénzt csináljanak.
Egy sikeres New York-i kereskedő mondta nekem egyszer: “Ha egy fél százalékkal okosabbá válok minden évben, zseniként halok meg.” hajtóereje, hogy fejlessze önmagát a jó kereskedő védjegye.
Egy professzionális kereskedő Texasból egyszer meghívott az irodájába és ezt mondta: “Ha szemben ül velem az asztalnál egy ideig, amikor napon belül kereskedem, nem fogja tudni megmondani, hogy az adott napon éppen nyertem 2000 dollárt, vagy elveszítettem ezt az összeget” Olyan szintre emelkedett, hogy a nyerés nem lelkesíti fel, a veszteség pedig nem zavarja. Olyannyira a helyes kereskedésre és képességei fejlesztésére koncentrál, hogy a pénz nem befolyásolja többé az érzelmeit.
A baj az önmegvalósítással az, hogy a legtöbb emberben benne van egyfajta önpusztító hajlam. A balesetre hajlamos autóvezetők tönkreteszik saját autóikat, úgyanígy az önpusztító kereskedők tönkreteszik saját számláikat (lásd: 7. fejezet). A piacok korlátlan lehetőséget adnak az önszabotázsra és az önmegvalósításra. Saját belső konfliktusait a piacon megélni nagyon költséges vállalkozás.
Azok a kereskedők, akik nem élnek békében önmagukkal, gyakran ellentmondásos vágyaikat akarják a piacon kielégíteni. Ha nem tudja, hogy hová tart, akkor olyan helyen fog kikötni, ahol sosem akart lenni.
5. Fantázia és valóság
Ha azt hallja egy barátjától, hogy egy kevéske mezőgazdasági tapasztalattal meg akarja termelni a számára szükséges élelmet egy zsebkendőnyi földdarabon, akkor valószínűsíti, hogy a barátja éhezni fog. Mind tudjuk, hogy egy ember mennyi levet tud kipréselni a fehérrépából. Az egyetlen terület ahol a felnőttek szabadjára engedik a fantáziájukat, az a kereskedés.
A minap mondta nekem egy barátom, hogy a 6000 dolláros számlájáról való kereskedésből szeretne megélni. Mikor megpróbáltam rávilágítani tervének valószínűtlen mivoltára, gyorsan témát váltott. Kiváló elemző, de nem hajlandó belátni, hogy az “intenzív földművelés” terv egy öngyilkos terv. kétségbeesett törekvése a sikerre arra kényszeríti, hogy nagy méretű pozíciókat vegyen fel, így a piac legkisebb vonaglása is tönkreteheti.
A sikeres kereskedő realista. Ismeri képességeit és határait. Látja, hogy mi történik a piacokon és tudja, hogyan reagáljon rárjuk. Alaposan elemzi a piacokat, megfigyeli saját reakcióit és reális terveket készít. Egy professzionális kereskedő nem engedhet meg magának illúziókat.
Egy amatőr kereskedő néhányszor mellényúl, kap egy pár hívást, hogy pénzt kell még betennie a számlájára, keménykedőből félénkké válik és fura elméletekkel kezd előállni a piacról. A vesztesek fantáziadús elméleteik miatt vesznek, adnak el és hagynak ki kereskedéseket. Úgy viselkednek, mint a gyerekek, akik félnek bemenni a temetőbe, vagy éjszakánként az ágyuk alá néznek szellemek után kutatva. A piac strukturálatlan környezete jó táptalajt biztosít a fantáziáláshoz.
A legtöbb embernek, aki a nyugati civilizációban nőtt fel, nagyon sok hasonló fantáziája van. Olyan elterjedtek, hogy mikor New York-i Pszichoanalitikai Intézetben tanultam, volt egy olyan tárgyam, hogy “Egyetemes Fantáziák”. Egy példa erre, hogy a legtöbb gyerek gyakran azt képzeli, hogy a szülei nem vér szerinti szülők, csupán örökbe fogadták. Úgy tűnik ez a képzet segít megérteni a barátságtalan és személytelen világot. Ez megnyugtatja a gyereket, de megakadályozza abban, hogy lássa a valóságot. A fantáziáink befolyásolják viselkedésünket, még ha ennek nem is vagyunk tudatában.
Több száz kereskedővel beszélgettem már és számos közös fantáziát hallottam tőlük. Ezek torzítják a valóságot és a sikeres kereskedés útjában állnak.
Egy sikeres kereskedőnek fel kell ismernie ezeket a képzeteket és megszabadulnia tőlük.
Az agy mítosz
Azok a vesztesek, akik az “agy mítosz”-tól szenvednek, azt fogják önnek mondani: “Azért veszítettem, mert nem ismertem a kereskedés titkait”. Sok vesztesnek van egy olyan képzete, hogy a sikeres kereskedők rendelkeznek valamiféle titkos tudással. Ez a képzet fenntart egy virágzó piacot a tanácsadó szolgáltatóknak és a készen kapott kereskedési rendszereknek.
A demoralizált kereskedő gyakran előkapja a csekkfüzetét és elmegy bevásárolni “kereskedési titkokból”. Valószínüleg fizet 3000 dollárt egy sarlatánnak, a múltban tesztelt, “tévedhetetlen” számítógépes kereskedési rendszerért. Mikor ez lenullázza a számláját, megír egy másik csekket egy “tudományos útmutatóért”, ami elmagyarázza, hogy hogyan váljunk vesztesből igazi bennfenntessé és nyertessé a Hold a Szaturnusz és az Uránusz helyzetének figyelésével.
A vesztesek nem tudják, hogy a kereskedés intellektuálisan meglehetősen egyszerű. Sokkal egyszerűbb, mint kivenni egy vakbelet, megépíteni egy hidat, vagy megoldani egy esetet a bíróságon. A jó kereskedők gyakran okosak, de kevés közöttük az értelmiségi. Sokan nem jártak egyetemre, néhányan a gimnáziumot sem fejezték be.
Az intelligens és keményen dolgozó emberek, akik sikeres karriert futnak be, gyakran éreznek vonzódást a kereskedéshez. A brókercégek átlagos ügyfele 50 éves, házas és diplomája van. Sokuk posztgraduális végzettséggel rendelkezik vagy saját üzlete van. Szakma szerint a két legnagyobb csoport a kereskedők között a mérnökök és a farmerek.
Miért van az, hogy ezek az intelligens és keményen dolgozó emberek kudarcot vallanaka kereskedésben? Ha valami elválasztja a nyerteseket és a veszteseket, az nem az intelligencia és bizonyosan nem a végzettség.
Az alultőkésítettség mítosza
Sok vesztes úgy gondolja, hogy sikeres lenne, ha nagyobb összeggel kereskedhetne. Minden vesztes kisebb bukások sorozatával, vagy egy nagy bukással esik ki a játékból. Gyakran, miután az amatőr kiszállt, a piac megfordul és abban az irányban megy tovább, amerre ő várta. A vesztes legszivesebben megverné saját magát vagy a brókerét: hiszen ha még egy hétig kitart, kisebb vagyonnal rendelkezne!
Ezt a fordulópontot a vesztesek módszerük beigazolódásának tekintik. Keresnek, megtakarítanak, vagy kölcsönkérnek elegendő pénzt ahhoz, hogy nyissanak egy másik kisméretű számlát. A történet megismétlődik: a vesztes kiesik, a piacok megfordulnak, de túl későn, a vesztes újra kiesett. Ez az a pont ahol a fantázia megszületik: “Csak akkor tudnék tovább a pozíciókban bennt maradni és nyerni, ha nagyobb számlám lenne.
Néhány vesztes úgy tud pénzt szerezni hozzátartozóitól és barátaitól, hogy megmutat nekik egy dokumentációt eddigi kereskedéseiről. Ezzel akarják bizonyítani, hogy nagyot nyernének, ha több pénzzel dolgozhatnának. De ha több pénzt is szereznek, azt ugyanúgy elbukják. Mintha a piac csak rajtuk nevetne!
A vesztes nem alultőkésített: az elméje van alulfejlesztve. A vesztes le tud rombolni egy nagy számlát is majdnem olyan gyorsan, mint egy kisebbet. Túl sokat kereskedik, a portfoliómendzsmentje pedig hanyag. Túl nagy kockázatokat vállal, akármilyen méretű legyen is a számlája. Nem számít milyen jó módszerrel rendelkezik, egy bukássorozat biztosan kiejti őt a játékból.
A kereskedők gyakran kérdezik tőlem, hogy mennyi kezdőtőkére van szükségük. Fel akarnak készülni néhány nagyobb veszteségre, hogy túléljék, ha a számlájuk értéke átmenetileg jelentősen csökken. Azt várják, hogy sok pénzt fognak veszíteni, mielőtt bármennyit is keresnének! Úgy beszélnek, mint egy mérnök, aki számos olyan hidat akar építeni, mely összeomlik majd, mielőtt felépítené mesterművét. A sebész meg akar ölni egy sor pácienst, mielőtt megtanulja, hogy hogyan kell kivenni egy vakbelet?
A kereskedőnek, aki túl akar élni és kereskedni akar, kontrollálnia kell veszteségeit. Ezt ön úgy tudja elérni, hogy tőkéjének csak egy kis részét kockáztatja minden egyes kereskedésen (lásd 10. fejezet, Portfoliómenedzsment). Adjon magának pár évet, hogy megtanuljon kereskedni. Ne kezdjen 20000 dollárnál nagyobb kereskedési számlával és ne veszítsen 2 százaléknál többet az alaptőkéjéből egyetlen kereskedésen sem. Tanuljon az olcsó hibákból, egy kis számlán.
Az amatőrök nem várják, hogy veszíteni fognak és nincsenek is rá felkészülve. Az alultőkésítettség fogalma menekülőutat jelent két fájdalmas igazság elől: a kereskedési fegyelem hiánya elől és a reális portfoliómenedzsment terv hiánya elől.
A nagy számla egyetlen előnye, hogy a segédeszközök és a kereskedési díjak az alaptőke kisebb százalékát teszik ki. Egy egymillió dolláros alap vezetője, aki 10 000 dollárt költ számítógépekre és tanfolyamokra, csak egy százaléknyi hátrányba került. Ugyanez az összeg egy 20 000 dolláros számlánál már ötven százalékot tesz ki.
A robotpilóta-mítosz
Képzelje el, hogy egy idegen odamegy önhöz és megpróbál eladni egy automatikus rendszert, mely elvezeti az autóját. Csak költsön pár száz dollárt egy chipre, installálja az autójába és nem kell több energiát pazarolnia a vezetésre. Szundikálhat egyet a vezetőülésben, miközben az “Egyszerű Vezetési Rendszer” elviszi önt munkába. Ön valószínűleg kinevetné ezt az embert. De nevetne vajon egy automatizált kereskedési rendszeren?
Azok a kereskedők, akik hisznek a robotpilóta-mítoszban, azt gondolják, hogy a vagyonszerzés automatizált lehet. Néhányan megpróbálják kifejleszteni saját rendszerűket, míg mások szakértőktől vásárolnak. Olyan emberek, akik évekig fejlesztették orvosi, ügyvédi vagy üzleti képességeiket több ezer dollárt fizetnek konzervdobozos kompetenciáért. Hajtóerejük lehet kapzsiság, lustaság vagy a matematikai tudás hiánya.
Ezek a rendszerek régen papír-alapúak voltak, manapság másolásvédett lemezeken árulják őket. Néhányuk nagyon primitív, mások pedig sokkal bonyolultabbak, beépített optimalizációval és portfoliómenedzsment-szabályokkal. Sok kereskedő költ el több ezer dollárt egy olyan varázslat után kutatva, mely egy pár soros programkódot végtelen pénzárammá alakít. Ezek az emberek azokra a középkori lovagokra hasonlítanak, akik sok pénzt fizettek az alkimistáknak az egyszerű fémeket arannyá változtató titokért.
Az összetett emberi tevékenységeket nem lehet automatizálni. A számítógépes tanulás nem helyettesíti a tanárokat, az adózási programok sem tették a könyvelőket munkanélkülivé. A legtöbb emberi tevékenység ítélőképességet igényel; a gépek és a programok segítenek, de nem helyettesítik az embereket. Olyan sok kereskedő égett már le, hogy megalakították a Club 3000-et, melyet számos kereskedési rendszer áráról neveztek el.
Ha önnek sikerülne egy nyertes kereskedési rendszert megvásárolnia, akkor Tahitira költözhetne, hátralevő életét nyugalomban tölthetné, miközben a csekkek folyamatosan érkeznének a brókerétől. Eddig azonban csak azok az emberek csináltak pénzt az automatizált kereskedési rendszerekből, akik eladták ezeket. Kicsi, de sokszínű iparágat alkotnak ők. Ha működnének a rendszereik, miért adnák el őket? Ők maguk is elköltözhetnének Tahitire és várhatnák a csekkeket a brókerüktől! Erre minden rendszereladónak van valami szövege. Néhányan azt mondják jobban szeretnek programozni, mint kereskedni. Mások azt állítják, csak azért adják el a rendszerüket, hogy ebből növeljék kereskedési tőkéjüket.
A piac mindig változik és túljár a kereskedési rendszerek eszén. A tegnap még megdönthetetlen szabályok ma már valószínűleg csak ímmel-ámmal működnek, holnap pedig már egyáltalán nem. Egy jó kereskedő meg tudja változtatni módszereit, ha bajt érzékel. Egy automatizált rendszer azonban kevésbé alkalmazkodó és elpusztítja önmagát.
A légitársaságok magas fizetést adnak pilótáiknak, bár rendelkeznek robotpilótákkal. Azért teszik ezt, mert az emberek képesek kezelni az előre nem látható eseményeket. Mikor a tető lerobban egy a Csendes-óceán fölött repülő járat gépéről, vagy kifogy a gépből az üzemanyag a kanadai vadon fölött, ilyet krízisek kezelésére csak az ember képes. Ezeket a vészhelyzeteket megírják az újságok és szinte minden esetben a tapasztalt pilóta improvizatív módon leszáll a géppel. Egyetlen robotpilóta sem képes erre. Rábízni a saját pénzét egy automatizált rendszerre olyan, mint rábízni az életét egy robotpilótára. Az első váratlan esemény le fogja rombolni a számláját.
Léteznek jó kereskedési rendszerek, de folyamatos figyelést és egyéni döntéseket igényelnek. Nem adhatja át a labdát, nem szabadulhat meg a felelősségtől, átruházva azt egy kereskedési rendszerre.
Azok a kereskedők akik osztják a robotpilóta-fantáziát úgy akarják érezni magukat, mint csecsemőkorban. Az anyjuk kielégítette az élelem, a meleg és a kényelem iránti igényüket. Most pedig igyekeznek ezt az állapotot újra megalkotni, hogy passzívan elfekszenek, és várják, hogy a profit hozzájuk áramoljon, mint az anyatej.
A piac nem az ön anyja. Tele van kemény férfiakkal és nőkkel, akik folyamatosan keresik a lehetőséget arra, hogy elvegyék az ön pénzét, eszükbe sem jut etetni önt.
A kereskedés megtévesztően könnyűnek tűnik. Ha egy kezdő nyer, akkor tévedhetetlennek és legyőzhetetlennek hiszi magát. Hatalmas kockázatokat vállal és mindent elveszít.
Az emberek számos okból kereskednek, néhány ember okai racionálisak, a többségé irracionálisak. A kereskedés lehetőséget nyújt arra, hogy gyorsan sok pénzt csináljunk. A pénz gyakran a szabadságot szimbolizálja az emberek számára, bár valójában kevesen tudják, mihez is kezdjenek a szabadsággal.
Ha tudja, hogy hogyan kell kereskedni, akkor saját maga határozhatja meg a munkaidejét, ott dolgozhat ahol csak akar és nem tartozik semmilyen főnök alá. A kereskedés fantasztikus szellemi kihívás: sakk, póker és keresztrejtvény egybegyúrva. A kereskedés vonzza azokat az embereket, akik szeretnik a rejtvényeket és a kirakós játékokat.
A kereskedés vonzza a kockázatvállalkókat és taszítja a kockázatkerülőket. Egy átlagos polgár felkel reggel, elmegy dolgozni, megtartja az ebédszünetet, hazamegy, nézi a TV-t, aztán aludni tér. Ha keres pár extra dollárt, azt berakja egy takarékszámlára. Egy kereskedő azonban szabálytalan időközönként dolgozik és a saját tőkéjét kockáztatja. Sok kereskedő magának való ember, aki maga mögött hagyja a jelen biztonságát és beleveti magát az ismeretlenbe.
Önmegvalósítás
A legtöbb ember rendelkezik egy belső hajtóerővel, ami arra ösztökéli, hogy kihizza magából a legjobbat és a lehető legjobban kifejlessze saját képességeit. Ez a hajóerő, megfejelve a játék élvezetével és a pénz csábításával ösztökéli a kereskedőket, hogy megjelenjenek a piacokon. A jó kereskedők keményen dolgozó és okos emberek. Nyitottak az új ötletekre. Paradox módon a jó kereskedő célja nem az, hogy pénzt csináljon. A célja, hogy jól kereskedjen. Ha helyesen kereskedik, akkor a pénz mint egy mellékhatásként folyik be. A sikeres kereskedők folyamatosan fejlesztik képességeiket. Sokkal fontosabb számukra, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, mint az, hogy pénzt csináljanak.
Egy sikeres New York-i kereskedő mondta nekem egyszer: “Ha egy fél százalékkal okosabbá válok minden évben, zseniként halok meg.” hajtóereje, hogy fejlessze önmagát a jó kereskedő védjegye.
Egy professzionális kereskedő Texasból egyszer meghívott az irodájába és ezt mondta: “Ha szemben ül velem az asztalnál egy ideig, amikor napon belül kereskedem, nem fogja tudni megmondani, hogy az adott napon éppen nyertem 2000 dollárt, vagy elveszítettem ezt az összeget” Olyan szintre emelkedett, hogy a nyerés nem lelkesíti fel, a veszteség pedig nem zavarja. Olyannyira a helyes kereskedésre és képességei fejlesztésére koncentrál, hogy a pénz nem befolyásolja többé az érzelmeit.
A baj az önmegvalósítással az, hogy a legtöbb emberben benne van egyfajta önpusztító hajlam. A balesetre hajlamos autóvezetők tönkreteszik saját autóikat, úgyanígy az önpusztító kereskedők tönkreteszik saját számláikat (lásd: 7. fejezet). A piacok korlátlan lehetőséget adnak az önszabotázsra és az önmegvalósításra. Saját belső konfliktusait a piacon megélni nagyon költséges vállalkozás.
Azok a kereskedők, akik nem élnek békében önmagukkal, gyakran ellentmondásos vágyaikat akarják a piacon kielégíteni. Ha nem tudja, hogy hová tart, akkor olyan helyen fog kikötni, ahol sosem akart lenni.
5. Fantázia és valóság
Ha azt hallja egy barátjától, hogy egy kevéske mezőgazdasági tapasztalattal meg akarja termelni a számára szükséges élelmet egy zsebkendőnyi földdarabon, akkor valószínűsíti, hogy a barátja éhezni fog. Mind tudjuk, hogy egy ember mennyi levet tud kipréselni a fehérrépából. Az egyetlen terület ahol a felnőttek szabadjára engedik a fantáziájukat, az a kereskedés.
A minap mondta nekem egy barátom, hogy a 6000 dolláros számlájáról való kereskedésből szeretne megélni. Mikor megpróbáltam rávilágítani tervének valószínűtlen mivoltára, gyorsan témát váltott. Kiváló elemző, de nem hajlandó belátni, hogy az “intenzív földművelés” terv egy öngyilkos terv. kétségbeesett törekvése a sikerre arra kényszeríti, hogy nagy méretű pozíciókat vegyen fel, így a piac legkisebb vonaglása is tönkreteheti.
A sikeres kereskedő realista. Ismeri képességeit és határait. Látja, hogy mi történik a piacokon és tudja, hogyan reagáljon rárjuk. Alaposan elemzi a piacokat, megfigyeli saját reakcióit és reális terveket készít. Egy professzionális kereskedő nem engedhet meg magának illúziókat.
Egy amatőr kereskedő néhányszor mellényúl, kap egy pár hívást, hogy pénzt kell még betennie a számlájára, keménykedőből félénkké válik és fura elméletekkel kezd előállni a piacról. A vesztesek fantáziadús elméleteik miatt vesznek, adnak el és hagynak ki kereskedéseket. Úgy viselkednek, mint a gyerekek, akik félnek bemenni a temetőbe, vagy éjszakánként az ágyuk alá néznek szellemek után kutatva. A piac strukturálatlan környezete jó táptalajt biztosít a fantáziáláshoz.
A legtöbb embernek, aki a nyugati civilizációban nőtt fel, nagyon sok hasonló fantáziája van. Olyan elterjedtek, hogy mikor New York-i Pszichoanalitikai Intézetben tanultam, volt egy olyan tárgyam, hogy “Egyetemes Fantáziák”. Egy példa erre, hogy a legtöbb gyerek gyakran azt képzeli, hogy a szülei nem vér szerinti szülők, csupán örökbe fogadták. Úgy tűnik ez a képzet segít megérteni a barátságtalan és személytelen világot. Ez megnyugtatja a gyereket, de megakadályozza abban, hogy lássa a valóságot. A fantáziáink befolyásolják viselkedésünket, még ha ennek nem is vagyunk tudatában.
Több száz kereskedővel beszélgettem már és számos közös fantáziát hallottam tőlük. Ezek torzítják a valóságot és a sikeres kereskedés útjában állnak.
Egy sikeres kereskedőnek fel kell ismernie ezeket a képzeteket és megszabadulnia tőlük.
Az agy mítosz
Azok a vesztesek, akik az “agy mítosz”-tól szenvednek, azt fogják önnek mondani: “Azért veszítettem, mert nem ismertem a kereskedés titkait”. Sok vesztesnek van egy olyan képzete, hogy a sikeres kereskedők rendelkeznek valamiféle titkos tudással. Ez a képzet fenntart egy virágzó piacot a tanácsadó szolgáltatóknak és a készen kapott kereskedési rendszereknek.
A demoralizált kereskedő gyakran előkapja a csekkfüzetét és elmegy bevásárolni “kereskedési titkokból”. Valószínüleg fizet 3000 dollárt egy sarlatánnak, a múltban tesztelt, “tévedhetetlen” számítógépes kereskedési rendszerért. Mikor ez lenullázza a számláját, megír egy másik csekket egy “tudományos útmutatóért”, ami elmagyarázza, hogy hogyan váljunk vesztesből igazi bennfenntessé és nyertessé a Hold a Szaturnusz és az Uránusz helyzetének figyelésével.
A vesztesek nem tudják, hogy a kereskedés intellektuálisan meglehetősen egyszerű. Sokkal egyszerűbb, mint kivenni egy vakbelet, megépíteni egy hidat, vagy megoldani egy esetet a bíróságon. A jó kereskedők gyakran okosak, de kevés közöttük az értelmiségi. Sokan nem jártak egyetemre, néhányan a gimnáziumot sem fejezték be.
Az intelligens és keményen dolgozó emberek, akik sikeres karriert futnak be, gyakran éreznek vonzódást a kereskedéshez. A brókercégek átlagos ügyfele 50 éves, házas és diplomája van. Sokuk posztgraduális végzettséggel rendelkezik vagy saját üzlete van. Szakma szerint a két legnagyobb csoport a kereskedők között a mérnökök és a farmerek.
Miért van az, hogy ezek az intelligens és keményen dolgozó emberek kudarcot vallanaka kereskedésben? Ha valami elválasztja a nyerteseket és a veszteseket, az nem az intelligencia és bizonyosan nem a végzettség.
Az alultőkésítettség mítosza
Sok vesztes úgy gondolja, hogy sikeres lenne, ha nagyobb összeggel kereskedhetne. Minden vesztes kisebb bukások sorozatával, vagy egy nagy bukással esik ki a játékból. Gyakran, miután az amatőr kiszállt, a piac megfordul és abban az irányban megy tovább, amerre ő várta. A vesztes legszivesebben megverné saját magát vagy a brókerét: hiszen ha még egy hétig kitart, kisebb vagyonnal rendelkezne!
Ezt a fordulópontot a vesztesek módszerük beigazolódásának tekintik. Keresnek, megtakarítanak, vagy kölcsönkérnek elegendő pénzt ahhoz, hogy nyissanak egy másik kisméretű számlát. A történet megismétlődik: a vesztes kiesik, a piacok megfordulnak, de túl későn, a vesztes újra kiesett. Ez az a pont ahol a fantázia megszületik: “Csak akkor tudnék tovább a pozíciókban bennt maradni és nyerni, ha nagyobb számlám lenne.
Néhány vesztes úgy tud pénzt szerezni hozzátartozóitól és barátaitól, hogy megmutat nekik egy dokumentációt eddigi kereskedéseiről. Ezzel akarják bizonyítani, hogy nagyot nyernének, ha több pénzzel dolgozhatnának. De ha több pénzt is szereznek, azt ugyanúgy elbukják. Mintha a piac csak rajtuk nevetne!
A vesztes nem alultőkésített: az elméje van alulfejlesztve. A vesztes le tud rombolni egy nagy számlát is majdnem olyan gyorsan, mint egy kisebbet. Túl sokat kereskedik, a portfoliómendzsmentje pedig hanyag. Túl nagy kockázatokat vállal, akármilyen méretű legyen is a számlája. Nem számít milyen jó módszerrel rendelkezik, egy bukássorozat biztosan kiejti őt a játékból.
A kereskedők gyakran kérdezik tőlem, hogy mennyi kezdőtőkére van szükségük. Fel akarnak készülni néhány nagyobb veszteségre, hogy túléljék, ha a számlájuk értéke átmenetileg jelentősen csökken. Azt várják, hogy sok pénzt fognak veszíteni, mielőtt bármennyit is keresnének! Úgy beszélnek, mint egy mérnök, aki számos olyan hidat akar építeni, mely összeomlik majd, mielőtt felépítené mesterművét. A sebész meg akar ölni egy sor pácienst, mielőtt megtanulja, hogy hogyan kell kivenni egy vakbelet?
A kereskedőnek, aki túl akar élni és kereskedni akar, kontrollálnia kell veszteségeit. Ezt ön úgy tudja elérni, hogy tőkéjének csak egy kis részét kockáztatja minden egyes kereskedésen (lásd 10. fejezet, Portfoliómenedzsment). Adjon magának pár évet, hogy megtanuljon kereskedni. Ne kezdjen 20000 dollárnál nagyobb kereskedési számlával és ne veszítsen 2 százaléknál többet az alaptőkéjéből egyetlen kereskedésen sem. Tanuljon az olcsó hibákból, egy kis számlán.
Az amatőrök nem várják, hogy veszíteni fognak és nincsenek is rá felkészülve. Az alultőkésítettség fogalma menekülőutat jelent két fájdalmas igazság elől: a kereskedési fegyelem hiánya elől és a reális portfoliómenedzsment terv hiánya elől.
A nagy számla egyetlen előnye, hogy a segédeszközök és a kereskedési díjak az alaptőke kisebb százalékát teszik ki. Egy egymillió dolláros alap vezetője, aki 10 000 dollárt költ számítógépekre és tanfolyamokra, csak egy százaléknyi hátrányba került. Ugyanez az összeg egy 20 000 dolláros számlánál már ötven százalékot tesz ki.
A robotpilóta-mítosz
Képzelje el, hogy egy idegen odamegy önhöz és megpróbál eladni egy automatikus rendszert, mely elvezeti az autóját. Csak költsön pár száz dollárt egy chipre, installálja az autójába és nem kell több energiát pazarolnia a vezetésre. Szundikálhat egyet a vezetőülésben, miközben az “Egyszerű Vezetési Rendszer” elviszi önt munkába. Ön valószínűleg kinevetné ezt az embert. De nevetne vajon egy automatizált kereskedési rendszeren?
Azok a kereskedők, akik hisznek a robotpilóta-mítoszban, azt gondolják, hogy a vagyonszerzés automatizált lehet. Néhányan megpróbálják kifejleszteni saját rendszerűket, míg mások szakértőktől vásárolnak. Olyan emberek, akik évekig fejlesztették orvosi, ügyvédi vagy üzleti képességeiket több ezer dollárt fizetnek konzervdobozos kompetenciáért. Hajtóerejük lehet kapzsiság, lustaság vagy a matematikai tudás hiánya.
Ezek a rendszerek régen papír-alapúak voltak, manapság másolásvédett lemezeken árulják őket. Néhányuk nagyon primitív, mások pedig sokkal bonyolultabbak, beépített optimalizációval és portfoliómenedzsment-szabályokkal. Sok kereskedő költ el több ezer dollárt egy olyan varázslat után kutatva, mely egy pár soros programkódot végtelen pénzárammá alakít. Ezek az emberek azokra a középkori lovagokra hasonlítanak, akik sok pénzt fizettek az alkimistáknak az egyszerű fémeket arannyá változtató titokért.
Az összetett emberi tevékenységeket nem lehet automatizálni. A számítógépes tanulás nem helyettesíti a tanárokat, az adózási programok sem tették a könyvelőket munkanélkülivé. A legtöbb emberi tevékenység ítélőképességet igényel; a gépek és a programok segítenek, de nem helyettesítik az embereket. Olyan sok kereskedő égett már le, hogy megalakították a Club 3000-et, melyet számos kereskedési rendszer áráról neveztek el.
Ha önnek sikerülne egy nyertes kereskedési rendszert megvásárolnia, akkor Tahitira költözhetne, hátralevő életét nyugalomban tölthetné, miközben a csekkek folyamatosan érkeznének a brókerétől. Eddig azonban csak azok az emberek csináltak pénzt az automatizált kereskedési rendszerekből, akik eladták ezeket. Kicsi, de sokszínű iparágat alkotnak ők. Ha működnének a rendszereik, miért adnák el őket? Ők maguk is elköltözhetnének Tahitire és várhatnák a csekkeket a brókerüktől! Erre minden rendszereladónak van valami szövege. Néhányan azt mondják jobban szeretnek programozni, mint kereskedni. Mások azt állítják, csak azért adják el a rendszerüket, hogy ebből növeljék kereskedési tőkéjüket.
A piac mindig változik és túljár a kereskedési rendszerek eszén. A tegnap még megdönthetetlen szabályok ma már valószínűleg csak ímmel-ámmal működnek, holnap pedig már egyáltalán nem. Egy jó kereskedő meg tudja változtatni módszereit, ha bajt érzékel. Egy automatizált rendszer azonban kevésbé alkalmazkodó és elpusztítja önmagát.
A légitársaságok magas fizetést adnak pilótáiknak, bár rendelkeznek robotpilótákkal. Azért teszik ezt, mert az emberek képesek kezelni az előre nem látható eseményeket. Mikor a tető lerobban egy a Csendes-óceán fölött repülő járat gépéről, vagy kifogy a gépből az üzemanyag a kanadai vadon fölött, ilyet krízisek kezelésére csak az ember képes. Ezeket a vészhelyzeteket megírják az újságok és szinte minden esetben a tapasztalt pilóta improvizatív módon leszáll a géppel. Egyetlen robotpilóta sem képes erre. Rábízni a saját pénzét egy automatizált rendszerre olyan, mint rábízni az életét egy robotpilótára. Az első váratlan esemény le fogja rombolni a számláját.
Léteznek jó kereskedési rendszerek, de folyamatos figyelést és egyéni döntéseket igényelnek. Nem adhatja át a labdát, nem szabadulhat meg a felelősségtől, átruházva azt egy kereskedési rendszerre.
Azok a kereskedők akik osztják a robotpilóta-fantáziát úgy akarják érezni magukat, mint csecsemőkorban. Az anyjuk kielégítette az élelem, a meleg és a kényelem iránti igényüket. Most pedig igyekeznek ezt az állapotot újra megalkotni, hogy passzívan elfekszenek, és várják, hogy a profit hozzájuk áramoljon, mint az anyatej.
A piac nem az ön anyja. Tele van kemény férfiakkal és nőkkel, akik folyamatosan keresik a lehetőséget arra, hogy elvegyék az ön pénzét, eszükbe sem jut etetni önt.
A személyiségkultusz
A legtöbb ember nem győzi kifejezni vágyát a függetlenség és a szabadság iránt. Amikor azonban nyomás alá kerülnek, azonnal hangot váltanak és “erős vezetést” keresnek. A stresszes kereskedők gyakran próbálják a helyes utat különböző guruk segítségével megtalálni.
Gyerekkoromban a volt Szovjetunióban arra tanítottak minket, hogy sztálin a mi hatalmas vezetőnk. Később rájöttünk, hogy micsoda szörnyeteg volt ő valójában, de amíg élt addig a legtöbb ember élvezte, hogy követheti. Felszabadította őket az önmagukért való gondolkodás terhe alól.
“Kis Sztálinok” lettek elhelyezve a társadalom minden területén: a gazdaságban, a biológiában, az építészetben és még sorolhatnám. Mikor az egyesült államokba jöttem lenyűgözött, hogy a piacon milyen sok kereskedő keres egy gurut, egy “Kis Sztálint”, akit követhet. Az a fantázia, hogy valaki más gazdaggá tehet minket, később még kitárgyalásra kerül ebben a fejezetben.
Kereskedjen nyitott szemmel
Minden sikeres kereskedőnek három nélkülözhetetlen dolgot kell kifejlesztenie: szilárd egyéni gondolkodásmódot, egy logikus kereskedési rendszert és egy jó portfoliómenedzsment-tervet. Ezek az összetevők olyanok mint egy szék három lába: ha egyet eltávolítunk a szék összeesik, ha azonban megvannak, rá tud ülni egy személy. A vesztesek megpróbálak egy- vagy kétlábú széket építeni. Általában különös figyelmet fordítanak a kereskedési rendszerekre.
Kereskedéseinek világosan definiált szabályokon kell alapulnia. Érzelmeit kereskedés közben analizálnia kell benne, hogy biztosítsa, döntései érzelemmentesek. Úgy kell strukturálnia portfoliómenedzsmentjét, hogy egy veszteségsorozat se ejtse ki a játékból.
Fordította: Albert Márton
