11. Nyertesek és vesztesek
Különböző élethelyzetekből lépünk ki a piacra magunkkal cipelve neveltetésünk és korábbi tapasztalataink mentális terhét. Legtöbbünk ugyanúgy fog viselkedni a piacon, mint a mindennapi életben és pénzt veszít.
Sikere vagy kudarca a piacon gondolataitól és érzéseitől függ. Nyereséggel, kockázattal, félelemmel és kapzsisággal kapcsolatos viselkedésmintáin múlik, valamint azon, hogy hogyan tudja kezelni a kokázattal együtt járó izgalmat.
Legnagyobb mértékben azon múlik a siker vagy a kudarc, hogy képes-e a piachoz értelmesen hozzáálni, ahelyett, hogy az érzelmei irányítanák. Az a kereskedő, aki kitörő örömet érez mikor nyer és mély depresszióba esik, ha veszít, képtelen a tőke felhalmozására, mert az érzelmei irányítják. Ha hagyja, hogy a piac jókedvre derítse, vagy elszomorítsa, veszíteni fog.
Ahhoz, hogy a piacon sikerrel járjon ismernie kell önmagát, hidegvérrel és felelősen kell viselkednie. A veszteség fájdalma sok embert a mágikus módszerek felé sodor. Ugyanakkor eldobják maguktól mindazt, ami esetleg foglalkozásukból, vagy üzleti hátterükből hasznos lenne.
Mint egy óceán
A piac olyan mint egy ócán: mozog fel és le, nem foglalkozva azzal, hogy ön mit akar. Érezhet örömet, mikor a részvény, amit megvett, gyors emelkedésbe kezd. Érzeheti borzalmasan magát, ha a piac, amit megshortolt, nekiáll emelkedni, a tőkéje pedig minden cent emelkedéssel olvad. Ezeknek az érzéseknek semmi közük a piachoz - csak önben léteznek.
A piac nem tud róla, hogy ön létezik. Semmit sem tehet, hogy befolyásolja. Csak a saját viselkedését tudja befolyásolni.
Az óceán nem törődik az ön jólétével, de bántani sem akarja önt.Talán örömet érez, egy verőfényes napon, mikor a lágy szél az ön által kívánt irányba repíti vitorlását. Valószínűleg pánikot érez egy viharos napon, mikor hajója majdnem felborul. Érzelmei az óceánról csak az elméjében léteznek. Mikor intelligenciája helyett az érzelmeire hagyja viselkedése irányítását, az túlélését kezdi fenyegetni.
A tengerész nem tudja irányítani az óceánt, de önmagát igen. Tanulmányozza az áramlatokat és az időjárás mintáit. Megtanulja a biztonságos hajózás módszereit és tapasztalatot szerez. Tudja, hogy mikor lehet hajózni és mikor kell a kikötőben maradni. A sikeres tengerész az intelligenciáját használja.
Az óceán hasznos lehet. Halászhatunk benne, felszínén pedig eljuthatunk más szigetekre. Az óceán azonban veszélyes is lehet, hiszen el is süllyedhetünk benne. Minél racionálisabban közelíti meg a dolgot, annál valószínűbb, hogy megkapja amit akar. Mikor érzelmi alapon cselekszünk képtelenek vagyunk az óceán realitásaira koncentrálni.
A kereskedőnek úgy kell tanulmányoznia a trendeket és a fordulókat, ahogy a tengerész tanulmányozza az áramlatokat és az időjárást. Amíg meg nem tanulja kezelni saját magát a piacon, addig kis tételben kell kereskednie. Soha nem fogja tudni irányítani a piacot, de önmagát igen.
Az a kezdő, aki összehoz egy nyereséges kereskedéssorozatot úgy érzi magát, mint aki vízen tud járni. Vad kockázatokat vállal és megsemmisíti számláját. Másrészről, ha a kezdő sorozatban többbször bukik, akkor teljesen demoralizálódik és akkor sem száll be, ha a piac erre lehetőséget ad. Ha a piac megrészegíti, vagy megrémíti önt, akkor nem tud teljesen racionálisan viselkedni. Ha az öröm felemeli önt a földről, irracionálisan fog kereskedni és veszíteni fog. Ha a félelem megbénítja önt, el fogja halasztani a profitos kereskesdéseket.
A profi kereskedő használja a fejét és nyugodt marad. Csak az amatőrök lesznek izgatottak vagy rosszekdvűek a kereskedéstől. Az érzelmi reakciók olyan luxust jelentenek, melyet nem engedhetünk meg magunknak a piacon.
Ézelmes kereskedés
A legtöbb ember sóvárog az izgalom és a szórakozás után. Társadalmunkban az énekesek, színászek és profi sportolók sokkal többet keresnek, mint az orvosok, pilóták, vagy az egyetemi professzorok.
Az emberek imádják, ha stimulálják az idegeiket: lottószelvényeket vásárolnak, Las Vegas-ba utaznak és lelassítanak az autóbalesetek helyszíne mellett elhaladva.
A kereskedés intenzív élmény és nagyon addiktívvá válhat. A vesztesek, akik elszórják a piaon a pénzüket, cserébe jelentős értékű szórakozást kapnak.
A piac a földön fellelhető legszórakoztatóbb helyek között található. A sport nézése és maga a játék egybegyúrva.
Képzeje el, hogy egy első osztályú futballcsapat játékosaként léphet pályára. Pár száz dollárért beszállhat a játékba. Ha jól rúgja el a labdát, úgy fogják majd fizetni, mint egy profi játékost.
Valószínűleg kétszer is meggondolja, mielőtt először pályára lép. Ez az óvatos viselkedés felelős a kezdők híres szerencséjéért. Mikor a kezdő már többször eltalálta a labdát és megkapja fizetését, nem kizárt, hogy úgy gondolja majd, hogy jobb mint a profik és ebből fog megélni. A kapzsi amatőrök túl gyakran lépnek pályára, még akkor is, ha nincsenek jól megjátszható lehetőségek. Fel sem eszmélnek és egy rövid veszteségsorozat már romba is döntötte karrierjüket.
Az érzelmi alapú döntések halálosak a piacon. Az érzelmi alapú kereskedés kivál modelljét láthatjuk, mikor kimegyünk a lóversenypályára és a lovak helyett a közönséget tanulmányozzuk. A szerencsejátékosok topognak a lábaikkal, ugrálnak föl és le, kiabálnak a lovaknak és a zsokéknak. Több ezer ember fejezi ki érzelmeit. A nyertesek magukhoz ölelik, a vesztesek pedig undorodva széttépik jegyeiket. Az öröm a fájdalom, a mindennél erősebb reménykedés tökéletes karikatúrái annak, ami a piacokon történik. Egy nyugodt fogadó, aki ebből akar megélni nem jön izgalomba, nem panaszkodik és nem teszi fel pénze nagy részét egyetlen futamra.
A kaszinók szeretik a részeg játékosokat. Ingyen italt biztosítanak a játékosoknak, mert a részeg ember jobban átadja magát az érzelmeinek és többet kockáztat. A kaszinók igyekeznek kiszűrni azokat akik számolják a lapokat. A Wall Street-en ugyan nem osztanak ingyen italokat, de legalább hagyják játszani a jó kereskedőket.
Életének irányítója
Mikor egy majom beüti a lábát egy fatuskóba, azonnal őrjöngeni kezd és a tuskón tölti ki haragját. Nevetünk a majmon, de vajon nevetünk-e saját magunkon is, mikor ugyanígy viselkedünk? Mikor a piac zuhanni kezd és ön előtte bevásárolt, lehet, hogy megduplázza a vesztes pozíciót, vagy éppen shortolni kezd, hogy kijöjjön nullszaldóban. Érzelmesen viselkedik ahelyett, hogy az eszét használná. Mi a különbség aközött a kereskedő között, aki igyekszik a piacon visszanyerni veszteségeit és a majom között, aki tovább rugdossa a fatuskót? A düh, félelem, vagy eufória által motivált cselekvéseink lehetetlenné teszik a sikert. Az érzelmes döntések helyett a piacot kell elemeznie.
Dühösek leszünk a piacra, megijedünk tőle, buta babonákat találunk ki. Mindeközben a piac folytatja a ciklikus emelkedéseket és visszaeséseket, mint ahogy az óceánnak is megvannak a maga nyugodt és viharos periódusai. Mark Douglas azt írja a The Disciplined Trader című könyvében, hogy a piacon “Nincsen kezdet, félidő, vagy vég. Ezeket mi hozzuk létre az elménkben. Nagyon kevesen növünk fel úgy, hogy megtanulnánk egy olyan környezetben cselekedni, mely a kreatív önkifejezés teljes szabadságát biztosítja, mindenféle külső struktúra korlátozása nélkül.”
Megpróbálunk hízelegni a piacnak vagy manipulálni azt, ahogy Xerxész, az ókori uralkodó, aki katonáinak megparancsolta a tenger megkorbácsolását, miután flottája elsüllyedt. A legtöbbünk nincs tudatában annak, hogy valójában mennyire manipulatívak vagyunk, hogyan alkudozunk, hogyan válunk érzelmessé a piacon. Legtöbbünk az univerzum középpontjaként tekint magára és mindenké mástól azt várja, hogy jól vagy rosszul viselkedjen velünk szemben. Ez azonban a piacon nem működik, mivel az teljesen személytelen.
Leston Havens, a Harvard University pszichiátere ezt írja: “A kannibalizmus és a rabszolgatartás valószínűleg az emberi elnyomás és ragadozás legrégebbi megnyilvánulásai. Annak ellenére, hogy manapság már egyik sem elfogadott, pszichológiai formában mind a kettő fennmaradt, ami remekül mutatja, hogy civilizációnk nagy sikerrel mozdult a konkrét fizikaitól az absztrakt pszichológiai megnyilvánulások felé, ugyanazon célokból.” A szülők fenyegetik gyermekeiket, a tanárok az iskolában pedig igyekeznek eltéríteni őket szándékaitkól. Nem csoda, hogy legtöbbünk úgy nő fel, hogy visszahúzódik csigaházába, vagy megtanulja mások önvédelmi célokból való manipulálását. A független cselekvés nem természetes számunkra, de ez az egyetlen módja annak, hogy a piacon sikert arassunk.
Douglas figyelmeztet: “Ha a piac viselkedése titokzatosnak tűnik önnek ez valószínűleg azért van, mert a saját viselkedése titokzatos és irányíthatatlan. Nem tudja előre megjósolni mit fog a piac lépni a jövőben, ha azt sem tudja, hogy önmaga mit fog csinálni.” Végezetül: “Az egyetlen dolog amit irányítani képes az önmaga. Kereskedőként hatalmában áll pénzt szerezni vagy odaadni azt másoknak.” Hozzáteszi: “Azok a kereskedők akik folyamatosan pénzt tudnak csinálni... a mentális fegyelem perspektívájából közelítik meg a kereskedést.”
Minden kereskedőnek megvannak a saját démonai, melyeket el kell űznie a sikeres kereskedővé való válás során. Itt van néhány szabály melyek számomra hasznosnak bizonyultak, miközben vad amatőrből sikeres profivá váltam. Megváltoztathatja a listát, hogy illeszkedjen személyiségéhez.
1. Döntsön úgy, hogy ön hosszú távon is a piacon akar maradni - kereskedni akar még 20 év múlva is.
2. Tanuljon amennyit csak tud. Olvasson és hallgasson meg szakértőket, de tartson fenn egészséges mértékű szkepticizmust mindennel szemben. Tegyen fel kérdéseket, ne fogadja el a szakértők minden szavát.
3. Ne váljon kapzsivá és ne rohanjon kereskedni - szánja rá az időt a tanulásra. Néhány hónap vagy év múlva a piacon még több, még jobb lehetőség lesz.
4. Fejlesszen ki egy módszert a piac elemzésére: “Ha A történik, akkor valószínűleg ennek B következménye lesz.” A piacnak számos dimenziója van, használjon sokféle módszert a kereskedések megerősítésére. Teszteljen mindent történelmi adatokkal, majd a piacon is, igazi pénzt használva. A piacok folyamatosan változnak, így külön módszerre van szüksége ahhoz, hogy emelkedő, eső, vagy oldalazó piacokon kereskedjen. Ahhoz is kell egy módszer, hogy ezeket megkülönböztesse. (Lást: technikai elemzésről szóló részek)
5. Hozzon létre portfoliómenedzsment-tervet. Az elsőszámú cél a hosszútávú túlélés legyen, a második a tőke folyamatos növelése, a harmadik pedig a magas profitok elérése. A legtöbb kereskedő csak a harmadik célt tűzi ki maga elé és nem veszi figyelembe az első kettőt. (Lásd 10. fejezet: Kockázatmenedzsment)
6. Tudatosítsa, hogy a kereskedési rendszer leggyengébb láncszeme maga a kereskedő. Menjen el egy Anonim Alkoholisták gyűlésre, hogy megtanulja elkerülni a veszteségeket és létrehozza saját módszerét az impulzív kereskedések elkerülésére.
Különböző élethelyzetekből lépünk ki a piacra magunkkal cipelve neveltetésünk és korábbi tapasztalataink mentális terhét. Legtöbbünk ugyanúgy fog viselkedni a piacon, mint a mindennapi életben és pénzt veszít.
Sikere vagy kudarca a piacon gondolataitól és érzéseitől függ. Nyereséggel, kockázattal, félelemmel és kapzsisággal kapcsolatos viselkedésmintáin múlik, valamint azon, hogy hogyan tudja kezelni a kokázattal együtt járó izgalmat.
Legnagyobb mértékben azon múlik a siker vagy a kudarc, hogy képes-e a piachoz értelmesen hozzáálni, ahelyett, hogy az érzelmei irányítanák. Az a kereskedő, aki kitörő örömet érez mikor nyer és mély depresszióba esik, ha veszít, képtelen a tőke felhalmozására, mert az érzelmei irányítják. Ha hagyja, hogy a piac jókedvre derítse, vagy elszomorítsa, veszíteni fog.
Ahhoz, hogy a piacon sikerrel járjon ismernie kell önmagát, hidegvérrel és felelősen kell viselkednie. A veszteség fájdalma sok embert a mágikus módszerek felé sodor. Ugyanakkor eldobják maguktól mindazt, ami esetleg foglalkozásukból, vagy üzleti hátterükből hasznos lenne.
Mint egy óceán
A piac olyan mint egy ócán: mozog fel és le, nem foglalkozva azzal, hogy ön mit akar. Érezhet örömet, mikor a részvény, amit megvett, gyors emelkedésbe kezd. Érzeheti borzalmasan magát, ha a piac, amit megshortolt, nekiáll emelkedni, a tőkéje pedig minden cent emelkedéssel olvad. Ezeknek az érzéseknek semmi közük a piachoz - csak önben léteznek.
A piac nem tud róla, hogy ön létezik. Semmit sem tehet, hogy befolyásolja. Csak a saját viselkedését tudja befolyásolni.
Az óceán nem törődik az ön jólétével, de bántani sem akarja önt.Talán örömet érez, egy verőfényes napon, mikor a lágy szél az ön által kívánt irányba repíti vitorlását. Valószínűleg pánikot érez egy viharos napon, mikor hajója majdnem felborul. Érzelmei az óceánról csak az elméjében léteznek. Mikor intelligenciája helyett az érzelmeire hagyja viselkedése irányítását, az túlélését kezdi fenyegetni.
A tengerész nem tudja irányítani az óceánt, de önmagát igen. Tanulmányozza az áramlatokat és az időjárás mintáit. Megtanulja a biztonságos hajózás módszereit és tapasztalatot szerez. Tudja, hogy mikor lehet hajózni és mikor kell a kikötőben maradni. A sikeres tengerész az intelligenciáját használja.
Az óceán hasznos lehet. Halászhatunk benne, felszínén pedig eljuthatunk más szigetekre. Az óceán azonban veszélyes is lehet, hiszen el is süllyedhetünk benne. Minél racionálisabban közelíti meg a dolgot, annál valószínűbb, hogy megkapja amit akar. Mikor érzelmi alapon cselekszünk képtelenek vagyunk az óceán realitásaira koncentrálni.
A kereskedőnek úgy kell tanulmányoznia a trendeket és a fordulókat, ahogy a tengerész tanulmányozza az áramlatokat és az időjárást. Amíg meg nem tanulja kezelni saját magát a piacon, addig kis tételben kell kereskednie. Soha nem fogja tudni irányítani a piacot, de önmagát igen.
Az a kezdő, aki összehoz egy nyereséges kereskedéssorozatot úgy érzi magát, mint aki vízen tud járni. Vad kockázatokat vállal és megsemmisíti számláját. Másrészről, ha a kezdő sorozatban többbször bukik, akkor teljesen demoralizálódik és akkor sem száll be, ha a piac erre lehetőséget ad. Ha a piac megrészegíti, vagy megrémíti önt, akkor nem tud teljesen racionálisan viselkedni. Ha az öröm felemeli önt a földről, irracionálisan fog kereskedni és veszíteni fog. Ha a félelem megbénítja önt, el fogja halasztani a profitos kereskesdéseket.
A profi kereskedő használja a fejét és nyugodt marad. Csak az amatőrök lesznek izgatottak vagy rosszekdvűek a kereskedéstől. Az érzelmi reakciók olyan luxust jelentenek, melyet nem engedhetünk meg magunknak a piacon.
Ézelmes kereskedés
A legtöbb ember sóvárog az izgalom és a szórakozás után. Társadalmunkban az énekesek, színászek és profi sportolók sokkal többet keresnek, mint az orvosok, pilóták, vagy az egyetemi professzorok.
Az emberek imádják, ha stimulálják az idegeiket: lottószelvényeket vásárolnak, Las Vegas-ba utaznak és lelassítanak az autóbalesetek helyszíne mellett elhaladva.
A kereskedés intenzív élmény és nagyon addiktívvá válhat. A vesztesek, akik elszórják a piaon a pénzüket, cserébe jelentős értékű szórakozást kapnak.
A piac a földön fellelhető legszórakoztatóbb helyek között található. A sport nézése és maga a játék egybegyúrva.
Képzeje el, hogy egy első osztályú futballcsapat játékosaként léphet pályára. Pár száz dollárért beszállhat a játékba. Ha jól rúgja el a labdát, úgy fogják majd fizetni, mint egy profi játékost.
Valószínűleg kétszer is meggondolja, mielőtt először pályára lép. Ez az óvatos viselkedés felelős a kezdők híres szerencséjéért. Mikor a kezdő már többször eltalálta a labdát és megkapja fizetését, nem kizárt, hogy úgy gondolja majd, hogy jobb mint a profik és ebből fog megélni. A kapzsi amatőrök túl gyakran lépnek pályára, még akkor is, ha nincsenek jól megjátszható lehetőségek. Fel sem eszmélnek és egy rövid veszteségsorozat már romba is döntötte karrierjüket.
Az érzelmi alapú döntések halálosak a piacon. Az érzelmi alapú kereskedés kivál modelljét láthatjuk, mikor kimegyünk a lóversenypályára és a lovak helyett a közönséget tanulmányozzuk. A szerencsejátékosok topognak a lábaikkal, ugrálnak föl és le, kiabálnak a lovaknak és a zsokéknak. Több ezer ember fejezi ki érzelmeit. A nyertesek magukhoz ölelik, a vesztesek pedig undorodva széttépik jegyeiket. Az öröm a fájdalom, a mindennél erősebb reménykedés tökéletes karikatúrái annak, ami a piacokon történik. Egy nyugodt fogadó, aki ebből akar megélni nem jön izgalomba, nem panaszkodik és nem teszi fel pénze nagy részét egyetlen futamra.
A kaszinók szeretik a részeg játékosokat. Ingyen italt biztosítanak a játékosoknak, mert a részeg ember jobban átadja magát az érzelmeinek és többet kockáztat. A kaszinók igyekeznek kiszűrni azokat akik számolják a lapokat. A Wall Street-en ugyan nem osztanak ingyen italokat, de legalább hagyják játszani a jó kereskedőket.
Életének irányítója
Mikor egy majom beüti a lábát egy fatuskóba, azonnal őrjöngeni kezd és a tuskón tölti ki haragját. Nevetünk a majmon, de vajon nevetünk-e saját magunkon is, mikor ugyanígy viselkedünk? Mikor a piac zuhanni kezd és ön előtte bevásárolt, lehet, hogy megduplázza a vesztes pozíciót, vagy éppen shortolni kezd, hogy kijöjjön nullszaldóban. Érzelmesen viselkedik ahelyett, hogy az eszét használná. Mi a különbség aközött a kereskedő között, aki igyekszik a piacon visszanyerni veszteségeit és a majom között, aki tovább rugdossa a fatuskót? A düh, félelem, vagy eufória által motivált cselekvéseink lehetetlenné teszik a sikert. Az érzelmes döntések helyett a piacot kell elemeznie.
Dühösek leszünk a piacra, megijedünk tőle, buta babonákat találunk ki. Mindeközben a piac folytatja a ciklikus emelkedéseket és visszaeséseket, mint ahogy az óceánnak is megvannak a maga nyugodt és viharos periódusai. Mark Douglas azt írja a The Disciplined Trader című könyvében, hogy a piacon “Nincsen kezdet, félidő, vagy vég. Ezeket mi hozzuk létre az elménkben. Nagyon kevesen növünk fel úgy, hogy megtanulnánk egy olyan környezetben cselekedni, mely a kreatív önkifejezés teljes szabadságát biztosítja, mindenféle külső struktúra korlátozása nélkül.”
Megpróbálunk hízelegni a piacnak vagy manipulálni azt, ahogy Xerxész, az ókori uralkodó, aki katonáinak megparancsolta a tenger megkorbácsolását, miután flottája elsüllyedt. A legtöbbünk nincs tudatában annak, hogy valójában mennyire manipulatívak vagyunk, hogyan alkudozunk, hogyan válunk érzelmessé a piacon. Legtöbbünk az univerzum középpontjaként tekint magára és mindenké mástól azt várja, hogy jól vagy rosszul viselkedjen velünk szemben. Ez azonban a piacon nem működik, mivel az teljesen személytelen.
Leston Havens, a Harvard University pszichiátere ezt írja: “A kannibalizmus és a rabszolgatartás valószínűleg az emberi elnyomás és ragadozás legrégebbi megnyilvánulásai. Annak ellenére, hogy manapság már egyik sem elfogadott, pszichológiai formában mind a kettő fennmaradt, ami remekül mutatja, hogy civilizációnk nagy sikerrel mozdult a konkrét fizikaitól az absztrakt pszichológiai megnyilvánulások felé, ugyanazon célokból.” A szülők fenyegetik gyermekeiket, a tanárok az iskolában pedig igyekeznek eltéríteni őket szándékaitkól. Nem csoda, hogy legtöbbünk úgy nő fel, hogy visszahúzódik csigaházába, vagy megtanulja mások önvédelmi célokból való manipulálását. A független cselekvés nem természetes számunkra, de ez az egyetlen módja annak, hogy a piacon sikert arassunk.
Douglas figyelmeztet: “Ha a piac viselkedése titokzatosnak tűnik önnek ez valószínűleg azért van, mert a saját viselkedése titokzatos és irányíthatatlan. Nem tudja előre megjósolni mit fog a piac lépni a jövőben, ha azt sem tudja, hogy önmaga mit fog csinálni.” Végezetül: “Az egyetlen dolog amit irányítani képes az önmaga. Kereskedőként hatalmában áll pénzt szerezni vagy odaadni azt másoknak.” Hozzáteszi: “Azok a kereskedők akik folyamatosan pénzt tudnak csinálni... a mentális fegyelem perspektívájából közelítik meg a kereskedést.”
Minden kereskedőnek megvannak a saját démonai, melyeket el kell űznie a sikeres kereskedővé való válás során. Itt van néhány szabály melyek számomra hasznosnak bizonyultak, miközben vad amatőrből sikeres profivá váltam. Megváltoztathatja a listát, hogy illeszkedjen személyiségéhez.
1. Döntsön úgy, hogy ön hosszú távon is a piacon akar maradni - kereskedni akar még 20 év múlva is.
2. Tanuljon amennyit csak tud. Olvasson és hallgasson meg szakértőket, de tartson fenn egészséges mértékű szkepticizmust mindennel szemben. Tegyen fel kérdéseket, ne fogadja el a szakértők minden szavát.
3. Ne váljon kapzsivá és ne rohanjon kereskedni - szánja rá az időt a tanulásra. Néhány hónap vagy év múlva a piacon még több, még jobb lehetőség lesz.
4. Fejlesszen ki egy módszert a piac elemzésére: “Ha A történik, akkor valószínűleg ennek B következménye lesz.” A piacnak számos dimenziója van, használjon sokféle módszert a kereskedések megerősítésére. Teszteljen mindent történelmi adatokkal, majd a piacon is, igazi pénzt használva. A piacok folyamatosan változnak, így külön módszerre van szüksége ahhoz, hogy emelkedő, eső, vagy oldalazó piacokon kereskedjen. Ahhoz is kell egy módszer, hogy ezeket megkülönböztesse. (Lást: technikai elemzésről szóló részek)
5. Hozzon létre portfoliómenedzsment-tervet. Az elsőszámú cél a hosszútávú túlélés legyen, a második a tőke folyamatos növelése, a harmadik pedig a magas profitok elérése. A legtöbb kereskedő csak a harmadik célt tűzi ki maga elé és nem veszi figyelembe az első kettőt. (Lásd 10. fejezet: Kockázatmenedzsment)
6. Tudatosítsa, hogy a kereskedési rendszer leggyengébb láncszeme maga a kereskedő. Menjen el egy Anonim Alkoholisták gyűlésre, hogy megtanulja elkerülni a veszteségeket és létrehozza saját módszerét az impulzív kereskedések elkerülésére.
7. A nyertesek másképp gondolkoznak, éreznek és viselkednek, mint a nyertesek. Magába kell néznie, lerántani a leplet az illúziókról és megváltoztatni a múltbéli viselkedését és gondolkodásmódját. A változás nehéz, de ha profi kereskedővé akar válni, akkor dolgoznia kell személyisége megváltoztatásán.
Ford. Albert Márton
