7. Önpuszító hajlam
A kereskedés nagyon kemény játék. A kereskedőnek, aki hosszú távon is sikeres akar lenni, komolyan kell vennie amit csinál. Nem engedheti meg magának sem a naivitást, sem pedig azt, hogy valamilyen rejtett pszichológia szerint kereskedjen.
Sajnos az a helyzet, hogy a kereskedés gyakran vonzó impulzív, szerencsejátékos hajlamú emberek számára, emellett olyanoknak is, akik úgy gondolják, hogy a világ többi részének el kell őket tartania. Ha ön az izgalom miatt kereskedik, akkor hajlamossá válik rossz pozíciókat felvenni, vagy szükségtelen kockázatokat vállalni. A piacok könyörtelenek és az érzelmes kereskedés mindig veszteségekhez vezet.
Szerencsejáték
A szerencsejáték azt jelenti, hogy olyan játékra fogadunk, melynek végkimenetele a szerencsétől, vagy valamilyen képességtől függ. Minden társadalomban létezik és a legtöbb ember űzte már élete valamely szakaszában.
Freud szerint a szerencsejáték azért egyetemesen vonzó, mert az önkielégítés helyettesítője. A kezek ismétlődő és izgalmas aktivitása, az ellenálhatatlan kényszer, a befejezés eredménye, az öröm mámorító érzése és a bűntudat érzése mind összekötik a szerencsejátékot az önkielégítéssel.
Dr. Ralph Greenson, egy elismert kaliforniai pszichoanalitikus három csoportba osztotta a szerencsejátékosokat. Az első csoport a normál embereké akik a figyelmük elterelése érdekében játszanak és abba tudják hagyni, amikor szeretnék. A második csoport a profewsszionális szerencsejátékosoké, akik megélhetési célokból választják ezt a tevékenységet. A harmadik a neurotikus szerencsejátékosok csoportja, akik a rejtett tudatalatti hajtóerőik kielégítése céljából űzik a szerencsejátékot és képtelenek abbahagyni.
A neurotikus szerencsejátékos vagy szerencsésnek érzi magát, vagy próbálgatja a szerencséjét. A nyerés a hatalom érzését adja neki. Örömöt érez, mint a csecsemő, mikor az anyja szoptatja. A neurotikus játékos mindíg veszít, mert ezt az érzést újra és újra meg akarja alkotni, ahelyett, hogy egy hosszú távú reális tervet követne.
Dr. Sheila Blume a kényszeres szerencsejáték program vezetője a New York-i South Oaks kórházban a szerencsejátékot “drog nélküli függőségnek” nevezi. A legtöbb szerencsejátékos olyan ember, aki a cselekvésért játszik. A nők általában menekülőútnak használják a szerencsejátékot. A vesztesek általában igyekeznek eltitkolni a veszteségeket és úgy viselkedni, mint egy nyertes, de a kételkedés önmagukban megfertőzte őket.
A részvényekkel, határidős ügyeltekkel és opciókkal való kereskedés megadja a szerencsejátékosnak amire vágyik, de sokkal elfogadottabb, mint a fogadás a lóversenyen.
Mi több, a pénzügyi piacokon való szerencsejáték egyfajta kifinomultságot sugároz és jobb intellektuális megtévesztést kínál, mint számokat megjátszani egy bukmékernél.
A szerencsejátékosok boldogok, mikor a kereskedések az ő terveik szerint alakulnak. Amikor veszítenek, akkor viszont iszonyúan érzik magukat. Különböznek a profiktól, akik a hosszú távú tervre koncentrálnak és nem jönnek izgalomba a kereskedés folyamatától.
A brókerek tisztában vannak vele, hogy sok ügyfelük szerencsejátékos. Gyakran kerülik, hogy üzenetet hagyjanak a kereskedők feleségénél, még akkor is, ha egy vétel vagy eladás jóváhagyásáról van szó. Az amatőrök nem az egyetlenek akiket beszippant a szerencsejáték a kereskedésnél, akadnak ilyenek a profik között is. Sonny Kleinfeld írja le könyvében a The Traders-ben, hogy a különböző pénzügyi piacokon mozgó floor trader-ek körében mennyire népbetegséggé vált a sportfogadás.
A szerencsejáték legfőbb tünete az arra való képtelenség, hogy ellenáljunk a vágynak ami a tétek megtételére késztet. Ha úgy érzi, hogy túl sokat kereskedik rossz eredményekkel, akkor hagyja abba a kereskedést egy hónapra. Ez alkalmat ad önnek arra, hogy újraértékelje kereskedését. Ha a vágy a kereskedés iránt olyan erős, hogy képtelen abbahagyni, akkor itt az ideje, hogy felkeresse a helyi anonim szerencsejátékosok gyűléseit, vagy elkezdje alkalmazni az anonim alkoholisták alapelveit, melyeket ebben a fejezetben részletesebben is tárgyalni fogok.
Önszabotázs
Sok év pszichiátriai tapasztalatra alapozva mondhatom, hogy a legtöbb kudarc az életben az önszabotázsból eredeztethető. Nem azért vallunk kudarcot karrierünkben, vállalkozásunkban, vagy személyes kapcsolatainkban, mert hülyék, vagy inkonpetensek vagyunk, hanem azért, hogy kielégítsük a kudarc iránti rejtett vágyunkat.
Egyik brilliáns és szellemes barátom egész élete folyamán rombolta saját sikerét. Fiatalkorában sikeres ipari értékesítő volt, de kifosztották. Belépett egy brókercéghez, ahol majdnem eljutott a csúcsra, de beperelték. Ismert kereskedővé vált, de megbukott, miközben a korábbi problémáit próbálta megoldani. Minden kudarcáért az irigy főnököket, az inkonpetens szabályalkotókat és a feleségét hibáztatta.
Végül elérte a mélypontot. Nem volt sem munkája, sem pénze. Kölcsönkért egy árterminált egy másik bukott kereskedőtől és szerzett némi tőkét néhány embertől, akik hallották, hogy a múltban jól kereskedett. Jól tudott kereskedni, úgyhogy jó pénzt keresett befektetőinek. Ahogy terjedt a szóbeszéd, egyre több ember szállt be a pénzével. Megint jól mentek a dolgai. Ezen a ponton elment ázsiába, beszédeket tartani, de folytatta a kereskedést útközben is. Elutazott abba az országba is, mely rendkívül ismert prostituáltjairól, otthagyva egy nagyon nagy pozíciót protektív stop nélkül. Mire visszatért a civilizációba, a piac nagyot mozdult, befektetői pénzét pedig elveszítette. Megpróbálta kitalálni mi volt a probléma? Megpróbált megváltozni? Dehogyis! A brókerét hibáztatta.
Fájdalmas dolog saját magunkban látni kudarcunk okát. Mikor a kereskedők bajda kerülnek, általában másokat hibáztatnak, vagy a szerencsét, vagy bármit.
Egyszer egy elismert kereskedő jött hozzám konzultálni. A tőkéje jelentősen lecsökkent a dollár rallyjának köszönhetően, melyet ő előzőleg erősen megshortolt. Úgy nőtt fel, hogy közbem utálatos és arrogáns apjával harcolt. Azzal szerzett nevet magának, hogymeglévő stabil trendek fordulását játszotta meg. Folyamatosan növelte a short pozícióját, mert nem tudta elfogadni, hogy a piac, mely ez esetben az apját reprezentálta, nagyobb és erősebb, mint ő.
Ez csak két példa volt olyan emberekről, akiknek önpusztító hajlamaik vannak. Mikor önmagunkat szabotáljuk impulzív kisgyerekekként viselkedünk, nem pedig felnőttként. Még akkor is ragaszkodunk önpusztító szokásainkhoz, ha már tudjuk, hogy kezelhetőek. A kudarc gyógyítható betegség.
A gyerekkor mentális terhe megakadályozhat minket abban, hogy sikerrel kereskedjünk. Meg kell találnia gyengeségeit, hogy megváltozhasson. Vezessen kereskedési naplót, írjon le minden okot melyek miatt vásárolt vagy eladott. Figyeljen a siker vagy a kudarc visszatérő mintáira.
A roncsderby
Majdnem minden foglalkozás nyújt egy fajta biztonsági hálót, azok számára, akik benne dolgoznak. A főnökei, a kollégái, az ügyfelei figyelmeztetik önt, ha önpusztító módon viselkedik. A kereskedésben ez nincs meg, ami veszélyesebbé teszi a legtöbb emberi tevékenységnél. A piac nagyon sok lehetőséget kínál az önpusztításra, biztonsági háló nékül.
A társadalom minden tagja kis engedményeket tesz, hogy megvédjen másokat hibái következményeitől. Vezetés közben ön igyekszik nem összeütközni a többi autóval és a többi vezetőben is megvan ugyanez az igyekezet. Ha valaki az út szélén parkol és kinyitja ön előtt az ajtót, akkor megkerüli. Ha valaki kiugrik ön elé az autópályán, lehet, hogy elüti, de mindenképp lelassít. Elkerüli az ütközéseket, mert azok mindkét fél számára túl költségesek.
A piacok azonban az általános emberi segítőkészség nélkül működnek. Minden kereskedő igyekszik elütni a másikat. Minden kereskedőt igyekeznek elütni mások. A kereskedési autópálya tele van roncsokkal. A kereskedés az egyik legveszélyesebb emberi tevékenység, egyfajta háború.
A napi csúcson vásárolni olyan, mint kinyitni az autónk ajtaját a forgalom elé. Mikor a vételi utasítása kikerül a piacra az eladók rohanni fognak, hogy eladjanak önnek, hogy letépjék az ajtaját a karjával együtt. Azért akarják mások, hogy veszítsen, mert ők azt a pénzt keresik meg, amit ön elveszít.
Az önpusztító hajlam kontrollálása
A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy ugyanazokat a hibákat követi el hatvanévesen, amiket húszévesen elkövetett. Mások úgy építik fel életüket, hogy sikeresek legyenek egy területen, míg más területeken belső konfliktusokkal küzdenek. Nagyon kevés ember növi ki problémáit.
Tudatában kell lennie önpusztító hajlamainak. Veszteségei miatt ne a szerencséjét, vagy a többi embert hibáztassa, hanem vállaljon felelősséget az eredményeiért. Kezdjen naplót írni, egy teljes feljegyzést kereskedéseiről, az okokkal együtt, amik miatt be-, vagy kiszállt. Figyeljen a siker és a kudarc ismétlődő jeleire. Azok akik nem tanulnak a múltjukból arra ítéltetnek, hogy újra megéljék azt.
Szüksége van egy pszichológiai védőhálóra, ugyanúgy, ahogy a hegymászónak szüksége van a biztosítófelszerelésére. Az anonim alkoholisták elveit, melyet ebben a fejezetben később részletesebben tárgyalok, kiváló eszköznek tartom erre. A szigorú money management szabályok szintén biztosítanak egyfajta védőhálót.
A kereskedés nagyon kemény játék. A kereskedőnek, aki hosszú távon is sikeres akar lenni, komolyan kell vennie amit csinál. Nem engedheti meg magának sem a naivitást, sem pedig azt, hogy valamilyen rejtett pszichológia szerint kereskedjen.
Sajnos az a helyzet, hogy a kereskedés gyakran vonzó impulzív, szerencsejátékos hajlamú emberek számára, emellett olyanoknak is, akik úgy gondolják, hogy a világ többi részének el kell őket tartania. Ha ön az izgalom miatt kereskedik, akkor hajlamossá válik rossz pozíciókat felvenni, vagy szükségtelen kockázatokat vállalni. A piacok könyörtelenek és az érzelmes kereskedés mindig veszteségekhez vezet.
Szerencsejáték
A szerencsejáték azt jelenti, hogy olyan játékra fogadunk, melynek végkimenetele a szerencsétől, vagy valamilyen képességtől függ. Minden társadalomban létezik és a legtöbb ember űzte már élete valamely szakaszában.
Freud szerint a szerencsejáték azért egyetemesen vonzó, mert az önkielégítés helyettesítője. A kezek ismétlődő és izgalmas aktivitása, az ellenálhatatlan kényszer, a befejezés eredménye, az öröm mámorító érzése és a bűntudat érzése mind összekötik a szerencsejátékot az önkielégítéssel.
Dr. Ralph Greenson, egy elismert kaliforniai pszichoanalitikus három csoportba osztotta a szerencsejátékosokat. Az első csoport a normál embereké akik a figyelmük elterelése érdekében játszanak és abba tudják hagyni, amikor szeretnék. A második csoport a profewsszionális szerencsejátékosoké, akik megélhetési célokból választják ezt a tevékenységet. A harmadik a neurotikus szerencsejátékosok csoportja, akik a rejtett tudatalatti hajtóerőik kielégítése céljából űzik a szerencsejátékot és képtelenek abbahagyni.
A neurotikus szerencsejátékos vagy szerencsésnek érzi magát, vagy próbálgatja a szerencséjét. A nyerés a hatalom érzését adja neki. Örömöt érez, mint a csecsemő, mikor az anyja szoptatja. A neurotikus játékos mindíg veszít, mert ezt az érzést újra és újra meg akarja alkotni, ahelyett, hogy egy hosszú távú reális tervet követne.
Dr. Sheila Blume a kényszeres szerencsejáték program vezetője a New York-i South Oaks kórházban a szerencsejátékot “drog nélküli függőségnek” nevezi. A legtöbb szerencsejátékos olyan ember, aki a cselekvésért játszik. A nők általában menekülőútnak használják a szerencsejátékot. A vesztesek általában igyekeznek eltitkolni a veszteségeket és úgy viselkedni, mint egy nyertes, de a kételkedés önmagukban megfertőzte őket.
A részvényekkel, határidős ügyeltekkel és opciókkal való kereskedés megadja a szerencsejátékosnak amire vágyik, de sokkal elfogadottabb, mint a fogadás a lóversenyen.
Mi több, a pénzügyi piacokon való szerencsejáték egyfajta kifinomultságot sugároz és jobb intellektuális megtévesztést kínál, mint számokat megjátszani egy bukmékernél.
A szerencsejátékosok boldogok, mikor a kereskedések az ő terveik szerint alakulnak. Amikor veszítenek, akkor viszont iszonyúan érzik magukat. Különböznek a profiktól, akik a hosszú távú tervre koncentrálnak és nem jönnek izgalomba a kereskedés folyamatától.
A brókerek tisztában vannak vele, hogy sok ügyfelük szerencsejátékos. Gyakran kerülik, hogy üzenetet hagyjanak a kereskedők feleségénél, még akkor is, ha egy vétel vagy eladás jóváhagyásáról van szó. Az amatőrök nem az egyetlenek akiket beszippant a szerencsejáték a kereskedésnél, akadnak ilyenek a profik között is. Sonny Kleinfeld írja le könyvében a The Traders-ben, hogy a különböző pénzügyi piacokon mozgó floor trader-ek körében mennyire népbetegséggé vált a sportfogadás.
A szerencsejáték legfőbb tünete az arra való képtelenség, hogy ellenáljunk a vágynak ami a tétek megtételére késztet. Ha úgy érzi, hogy túl sokat kereskedik rossz eredményekkel, akkor hagyja abba a kereskedést egy hónapra. Ez alkalmat ad önnek arra, hogy újraértékelje kereskedését. Ha a vágy a kereskedés iránt olyan erős, hogy képtelen abbahagyni, akkor itt az ideje, hogy felkeresse a helyi anonim szerencsejátékosok gyűléseit, vagy elkezdje alkalmazni az anonim alkoholisták alapelveit, melyeket ebben a fejezetben részletesebben is tárgyalni fogok.
Önszabotázs
Sok év pszichiátriai tapasztalatra alapozva mondhatom, hogy a legtöbb kudarc az életben az önszabotázsból eredeztethető. Nem azért vallunk kudarcot karrierünkben, vállalkozásunkban, vagy személyes kapcsolatainkban, mert hülyék, vagy inkonpetensek vagyunk, hanem azért, hogy kielégítsük a kudarc iránti rejtett vágyunkat.
Egyik brilliáns és szellemes barátom egész élete folyamán rombolta saját sikerét. Fiatalkorában sikeres ipari értékesítő volt, de kifosztották. Belépett egy brókercéghez, ahol majdnem eljutott a csúcsra, de beperelték. Ismert kereskedővé vált, de megbukott, miközben a korábbi problémáit próbálta megoldani. Minden kudarcáért az irigy főnököket, az inkonpetens szabályalkotókat és a feleségét hibáztatta.
Végül elérte a mélypontot. Nem volt sem munkája, sem pénze. Kölcsönkért egy árterminált egy másik bukott kereskedőtől és szerzett némi tőkét néhány embertől, akik hallották, hogy a múltban jól kereskedett. Jól tudott kereskedni, úgyhogy jó pénzt keresett befektetőinek. Ahogy terjedt a szóbeszéd, egyre több ember szállt be a pénzével. Megint jól mentek a dolgai. Ezen a ponton elment ázsiába, beszédeket tartani, de folytatta a kereskedést útközben is. Elutazott abba az országba is, mely rendkívül ismert prostituáltjairól, otthagyva egy nagyon nagy pozíciót protektív stop nélkül. Mire visszatért a civilizációba, a piac nagyot mozdult, befektetői pénzét pedig elveszítette. Megpróbálta kitalálni mi volt a probléma? Megpróbált megváltozni? Dehogyis! A brókerét hibáztatta.
Fájdalmas dolog saját magunkban látni kudarcunk okát. Mikor a kereskedők bajda kerülnek, általában másokat hibáztatnak, vagy a szerencsét, vagy bármit.
Egyszer egy elismert kereskedő jött hozzám konzultálni. A tőkéje jelentősen lecsökkent a dollár rallyjának köszönhetően, melyet ő előzőleg erősen megshortolt. Úgy nőtt fel, hogy közbem utálatos és arrogáns apjával harcolt. Azzal szerzett nevet magának, hogymeglévő stabil trendek fordulását játszotta meg. Folyamatosan növelte a short pozícióját, mert nem tudta elfogadni, hogy a piac, mely ez esetben az apját reprezentálta, nagyobb és erősebb, mint ő.
Ez csak két példa volt olyan emberekről, akiknek önpusztító hajlamaik vannak. Mikor önmagunkat szabotáljuk impulzív kisgyerekekként viselkedünk, nem pedig felnőttként. Még akkor is ragaszkodunk önpusztító szokásainkhoz, ha már tudjuk, hogy kezelhetőek. A kudarc gyógyítható betegség.
A gyerekkor mentális terhe megakadályozhat minket abban, hogy sikerrel kereskedjünk. Meg kell találnia gyengeségeit, hogy megváltozhasson. Vezessen kereskedési naplót, írjon le minden okot melyek miatt vásárolt vagy eladott. Figyeljen a siker vagy a kudarc visszatérő mintáira.
A roncsderby
Majdnem minden foglalkozás nyújt egy fajta biztonsági hálót, azok számára, akik benne dolgoznak. A főnökei, a kollégái, az ügyfelei figyelmeztetik önt, ha önpusztító módon viselkedik. A kereskedésben ez nincs meg, ami veszélyesebbé teszi a legtöbb emberi tevékenységnél. A piac nagyon sok lehetőséget kínál az önpusztításra, biztonsági háló nékül.
A társadalom minden tagja kis engedményeket tesz, hogy megvédjen másokat hibái következményeitől. Vezetés közben ön igyekszik nem összeütközni a többi autóval és a többi vezetőben is megvan ugyanez az igyekezet. Ha valaki az út szélén parkol és kinyitja ön előtt az ajtót, akkor megkerüli. Ha valaki kiugrik ön elé az autópályán, lehet, hogy elüti, de mindenképp lelassít. Elkerüli az ütközéseket, mert azok mindkét fél számára túl költségesek.
A piacok azonban az általános emberi segítőkészség nélkül működnek. Minden kereskedő igyekszik elütni a másikat. Minden kereskedőt igyekeznek elütni mások. A kereskedési autópálya tele van roncsokkal. A kereskedés az egyik legveszélyesebb emberi tevékenység, egyfajta háború.
A napi csúcson vásárolni olyan, mint kinyitni az autónk ajtaját a forgalom elé. Mikor a vételi utasítása kikerül a piacra az eladók rohanni fognak, hogy eladjanak önnek, hogy letépjék az ajtaját a karjával együtt. Azért akarják mások, hogy veszítsen, mert ők azt a pénzt keresik meg, amit ön elveszít.
Az önpusztító hajlam kontrollálása
A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy ugyanazokat a hibákat követi el hatvanévesen, amiket húszévesen elkövetett. Mások úgy építik fel életüket, hogy sikeresek legyenek egy területen, míg más területeken belső konfliktusokkal küzdenek. Nagyon kevés ember növi ki problémáit.
Tudatában kell lennie önpusztító hajlamainak. Veszteségei miatt ne a szerencséjét, vagy a többi embert hibáztassa, hanem vállaljon felelősséget az eredményeiért. Kezdjen naplót írni, egy teljes feljegyzést kereskedéseiről, az okokkal együtt, amik miatt be-, vagy kiszállt. Figyeljen a siker és a kudarc ismétlődő jeleire. Azok akik nem tanulnak a múltjukból arra ítéltetnek, hogy újra megéljék azt.
Szüksége van egy pszichológiai védőhálóra, ugyanúgy, ahogy a hegymászónak szüksége van a biztosítófelszerelésére. Az anonim alkoholisták elveit, melyet ebben a fejezetben később részletesebben tárgyalok, kiváló eszköznek tartom erre. A szigorú money management szabályok szintén biztosítanak egyfajta védőhálót.
Ha terapeutát választ kereskedési problémái megoldásához, olyat válasszon, aki kompetens a kereskedés témájában. Ön teljes mértékben felelős a saját terápiájáért és folyamatosan ellenőriznie kell azt. Altalában azt mondom ügyfeleimnek, hogy ha már fél hónap eltelt a javulás egyértelmű jelei nélkül, akkor ott nincs rendben valami. Ha kéthónap után sincs eredménye a terápiának, akkor itt az ideje, hogy konzultáljon egy másik szakértővel.
Ford. Albert Márton
