Ez a két hatékonyságnövelő stratégia jutott eszembe:
1. Egy jól működő, egyszerű beszállási pont megjátszása nagyméretű (akár több száz terméket tartalmazó) mintából kiválasztott termékek figyelésével.
Mitől jó?
A sok termék egyszerre való figyelése lehetővé teszi számunkra, hogy finnyásak legyünk. Kiválaszthatjuk a legszebb, legszabályosabb beszállási pontokat, hiszen bőven van miből válogatni. Minél nagyobb a minta, annál válogatósabbak lehetünk. Olyan ez, mint apró aranyrögöket keresni a kavicsok között.
2. Az adott termékhez igazítani a működő eszközöket, beszállási pontokat.
Mitől jó?
Kisebb számú mintából kiválaszthatjuk azokat a termékeket, amelyek adott jelekre érzékenyebben reagálnak. Az első stratégiával ellentétben itt sokkal inkább összhangban lehetünk a piac dinamikájával, hiszen minden termék közelmúltbeli mozgását egyszerre figyeljük és elemezzük a fordulópontokat.
A 2. stratégia főleg akkor húzhat ki minket a bajból, ha csak olyan piachoz férünk hozzám melyen kis számú terméket kereskednek (nem, a BÉT még erre is szar), így azokon "termékre szabott" stratégiákkal léphetünk ki. Ugyanakkor itt is érvényesülhet az 1. stratégiában alkalmazott alapelv, ha nagyobb alapsokaságból választjuk ki a mintát, nagyobb eséllyel választunk olyan mintát, melynek elemei könnyebben elemezhetőek, kevésbé mozognak kiszámíthatatlanul. Az 1. stratégiát viszont szinte minimális technikai elemzési ismeretekkel is lehet alkalmazni, hiszen néhány egyszerű eszköz segítségével is sikeresen kereskedhet az ember (elméletben). Nem kell hozzá ismerni ötvenféle indikátort és százféle gyertyajelet.
Végiggondolva a dolgot, a leghatékonyabb módszer a kettő kombinációja lehet:
Nagy számú alapsokaságból kis számú, hatékonyan elemezhető minta kiválogatása, majd "termékre szabott" stratégia kidolgozása a minta egyes elemeire.
