Napi okosság

Friss topikok

  • [Marci]: Bocsi, itt véletlenül moderáltam:D GGABOR A részvényenkénti 73 Ft-os osztalékért ma van az utols... (2011.06.01. 10:56) OTP
  • [Marci]: A jó öreg alakzatok, még mindig a legmegbízhatóbbak;) (2011.06.01. 08:47) AUDJPY
  • danostomi: ez a honlapot én is nézegettem már de ezt a superképeségét nem tudtam... beszéljünk róla csütörtök... (2011.05.30. 15:24) wow
  • [Marci]: :D Inkább csaj-escortra...nem kis potenciál van a dologban. (2011.05.30. 11:25) Programozott jól-lét.

Alexander Elder: Trading for a Living VII.

2011.09.19. 10:02 | [Marci] | Szólj hozzá!

 

11. Nyertesek és vesztesek

Különböző élethelyzetekből lépünk ki a piacra magunkkal cipelve neveltetésünk és korábbi tapasztalataink mentális terhét. Legtöbbünk ugyanúgy fog viselkedni a piacon, mint a mindennapi életben és pénzt veszít.
Sikere vagy kudarca a piacon gondolataitól és érzéseitől függ. Nyereséggel, kockázattal, félelemmel és kapzsisággal kapcsolatos viselkedésmintáin múlik, valamint azon, hogy hogyan tudja kezelni a kokázattal együtt járó izgalmat.
Legnagyobb mértékben azon múlik a siker vagy a kudarc, hogy képes-e a piachoz értelmesen hozzáálni, ahelyett, hogy az érzelmei irányítanák. Az a kereskedő, aki kitörő örömet érez mikor nyer és mély depresszióba esik, ha veszít, képtelen a tőke felhalmozására, mert az érzelmei irányítják.  Ha hagyja, hogy a piac jókedvre derítse, vagy elszomorítsa, veszíteni fog.
Ahhoz, hogy a piacon sikerrel járjon ismernie kell önmagát, hidegvérrel és felelősen kell viselkednie. A veszteség fájdalma sok embert a mágikus módszerek felé sodor. Ugyanakkor eldobják maguktól mindazt, ami esetleg foglalkozásukból, vagy üzleti hátterükből hasznos lenne.

Mint egy óceán

A piac olyan mint egy ócán: mozog fel és le, nem foglalkozva azzal, hogy ön mit akar. Érezhet örömet, mikor a részvény, amit megvett, gyors emelkedésbe kezd. Érzeheti borzalmasan magát, ha a piac, amit megshortolt, nekiáll emelkedni, a tőkéje pedig minden cent emelkedéssel olvad. Ezeknek az érzéseknek semmi közük a piachoz - csak önben léteznek.
A piac nem tud róla, hogy ön létezik. Semmit sem tehet, hogy befolyásolja. Csak a saját viselkedését tudja befolyásolni.
Az óceán nem törődik az ön jólétével, de bántani sem akarja önt.Talán örömet érez, egy verőfényes napon, mikor a lágy szél az ön által kívánt irányba repíti vitorlását. Valószínűleg pánikot érez egy viharos napon, mikor hajója majdnem felborul. Érzelmei az óceánról csak az elméjében léteznek. Mikor intelligenciája helyett az érzelmeire hagyja viselkedése irányítását, az túlélését kezdi fenyegetni.
A tengerész nem tudja irányítani az óceánt, de önmagát igen. Tanulmányozza az áramlatokat és az időjárás mintáit. Megtanulja a biztonságos hajózás módszereit és tapasztalatot szerez. Tudja, hogy mikor lehet hajózni és mikor kell a kikötőben maradni. A sikeres tengerész az intelligenciáját használja.
Az óceán hasznos lehet. Halászhatunk benne, felszínén pedig eljuthatunk más szigetekre. Az óceán azonban veszélyes is lehet, hiszen el is süllyedhetünk benne. Minél racionálisabban közelíti meg a dolgot, annál valószínűbb, hogy megkapja amit akar. Mikor érzelmi alapon cselekszünk képtelenek vagyunk az óceán realitásaira koncentrálni.
A kereskedőnek úgy kell tanulmányoznia a trendeket és a fordulókat, ahogy a tengerész tanulmányozza az áramlatokat és az időjárást. Amíg meg nem tanulja kezelni saját magát a piacon, addig kis tételben kell kereskednie. Soha nem fogja tudni irányítani a piacot, de önmagát igen.
Az a kezdő, aki összehoz egy nyereséges kereskedéssorozatot úgy érzi magát, mint aki vízen tud járni. Vad kockázatokat vállal és megsemmisíti számláját. Másrészről, ha a kezdő sorozatban többbször bukik, akkor teljesen demoralizálódik és akkor sem száll be, ha a piac erre lehetőséget ad. Ha a piac megrészegíti, vagy megrémíti önt, akkor nem tud teljesen racionálisan viselkedni. Ha az öröm felemeli önt a földről, irracionálisan fog kereskedni és veszíteni fog. Ha a félelem megbénítja önt, el fogja halasztani a profitos kereskesdéseket.
A profi kereskedő használja a fejét és nyugodt marad. Csak az amatőrök lesznek izgatottak vagy rosszekdvűek a kereskedéstől. Az érzelmi reakciók olyan luxust jelentenek, melyet nem engedhetünk meg magunknak a piacon.

Ézelmes kereskedés

A legtöbb ember sóvárog az izgalom és a szórakozás után. Társadalmunkban az énekesek, színászek és profi sportolók sokkal többet keresnek, mint az orvosok, pilóták, vagy az egyetemi professzorok.
Az emberek imádják, ha stimulálják az idegeiket: lottószelvényeket vásárolnak, Las Vegas-ba utaznak és lelassítanak az autóbalesetek helyszíne mellett elhaladva.
A kereskedés intenzív élmény és nagyon addiktívvá válhat. A vesztesek, akik elszórják a piaon a pénzüket, cserébe jelentős értékű szórakozást kapnak.
A piac a földön fellelhető legszórakoztatóbb helyek között található. A sport nézése és maga a játék egybegyúrva.
Képzeje el, hogy egy első osztályú futballcsapat játékosaként léphet pályára. Pár száz dollárért beszállhat a játékba. Ha jól rúgja el a labdát, úgy fogják majd fizetni, mint egy profi játékost.
Valószínűleg kétszer is meggondolja, mielőtt először pályára lép. Ez az óvatos viselkedés felelős a kezdők híres szerencséjéért. Mikor a kezdő már többször eltalálta a labdát és megkapja fizetését, nem kizárt, hogy úgy gondolja majd, hogy jobb mint a profik és ebből fog megélni. A kapzsi amatőrök túl gyakran lépnek pályára, még akkor is, ha nincsenek jól megjátszható lehetőségek. Fel sem eszmélnek és egy rövid veszteségsorozat már romba is döntötte karrierjüket.
Az érzelmi alapú döntések halálosak a piacon. Az érzelmi alapú kereskedés kivál modelljét láthatjuk, mikor kimegyünk a lóversenypályára és a lovak helyett a közönséget tanulmányozzuk. A szerencsejátékosok topognak a lábaikkal, ugrálnak föl és le, kiabálnak a lovaknak és a zsokéknak. Több ezer ember fejezi ki érzelmeit. A nyertesek magukhoz ölelik, a vesztesek pedig undorodva széttépik jegyeiket. Az öröm a fájdalom, a mindennél erősebb reménykedés tökéletes karikatúrái annak, ami a piacokon történik. Egy nyugodt fogadó, aki ebből akar megélni nem jön izgalomba, nem panaszkodik és nem teszi fel pénze nagy részét egyetlen futamra.
A kaszinók szeretik a részeg játékosokat. Ingyen italt biztosítanak a játékosoknak, mert a részeg ember jobban átadja magát az érzelmeinek és többet kockáztat. A kaszinók igyekeznek kiszűrni azokat akik számolják a lapokat. A Wall Street-en ugyan nem osztanak ingyen italokat, de legalább hagyják játszani a jó kereskedőket.

Életének irányítója

Mikor egy majom beüti a lábát egy fatuskóba, azonnal őrjöngeni kezd és a tuskón tölti ki haragját. Nevetünk a majmon, de vajon nevetünk-e saját magunkon is, mikor ugyanígy viselkedünk? Mikor a piac zuhanni kezd és ön előtte bevásárolt, lehet, hogy megduplázza  a vesztes pozíciót, vagy éppen shortolni kezd, hogy kijöjjön nullszaldóban. Érzelmesen viselkedik ahelyett, hogy az eszét használná. Mi a különbség aközött a kereskedő között, aki igyekszik a piacon visszanyerni veszteségeit és a majom között, aki tovább rugdossa a fatuskót? A düh, félelem, vagy eufória által motivált cselekvéseink lehetetlenné teszik a sikert. Az érzelmes döntések helyett a piacot kell elemeznie.
Dühösek leszünk a piacra, megijedünk tőle, buta babonákat találunk ki. Mindeközben a piac folytatja a ciklikus emelkedéseket és visszaeséseket, mint ahogy az óceánnak is megvannak a maga nyugodt és viharos periódusai. Mark Douglas azt írja a The Disciplined Trader című könyvében, hogy a piacon “Nincsen  kezdet, félidő, vagy vég. Ezeket mi hozzuk létre az elménkben. Nagyon kevesen növünk fel úgy, hogy megtanulnánk egy olyan környezetben cselekedni, mely a kreatív önkifejezés teljes szabadságát biztosítja, mindenféle külső struktúra korlátozása nélkül.”
Megpróbálunk hízelegni a piacnak vagy manipulálni azt, ahogy Xerxész, az ókori uralkodó, aki katonáinak megparancsolta a tenger megkorbácsolását, miután flottája elsüllyedt. A legtöbbünk nincs tudatában annak, hogy valójában mennyire manipulatívak vagyunk, hogyan alkudozunk, hogyan válunk érzelmessé a piacon. Legtöbbünk az univerzum középpontjaként tekint magára és mindenké mástól azt várja, hogy jól vagy rosszul viselkedjen velünk szemben. Ez azonban a piacon nem működik, mivel az teljesen személytelen.
Leston Havens, a Harvard University pszichiátere ezt írja: “A kannibalizmus és a rabszolgatartás valószínűleg az emberi elnyomás és ragadozás legrégebbi megnyilvánulásai. Annak ellenére, hogy manapság már egyik sem elfogadott, pszichológiai formában mind a kettő fennmaradt, ami remekül mutatja, hogy civilizációnk nagy sikerrel mozdult a konkrét fizikaitól az absztrakt pszichológiai megnyilvánulások felé, ugyanazon célokból.” A szülők fenyegetik gyermekeiket, a tanárok az iskolában pedig igyekeznek eltéríteni őket szándékaitkól. Nem csoda, hogy legtöbbünk úgy nő fel, hogy visszahúzódik csigaházába, vagy megtanulja mások önvédelmi célokból való manipulálását. A független cselekvés nem természetes számunkra, de ez az egyetlen módja annak, hogy a piacon sikert arassunk.
Douglas figyelmeztet: “Ha a piac viselkedése titokzatosnak tűnik önnek ez valószínűleg azért van, mert a saját viselkedése titokzatos és irányíthatatlan. Nem tudja előre megjósolni mit fog a piac lépni a jövőben, ha azt sem tudja, hogy önmaga mit fog csinálni.” Végezetül: “Az egyetlen dolog amit irányítani képes az önmaga. Kereskedőként hatalmában áll pénzt szerezni vagy odaadni azt másoknak.” Hozzáteszi: “Azok a kereskedők akik folyamatosan pénzt tudnak csinálni... a mentális fegyelem perspektívájából közelítik meg a kereskedést.”
Minden kereskedőnek megvannak a saját démonai, melyeket el kell űznie a sikeres kereskedővé való válás során. Itt van néhány szabály melyek számomra hasznosnak bizonyultak, miközben vad amatőrből sikeres profivá váltam. Megváltoztathatja a listát, hogy illeszkedjen személyiségéhez.

1. Döntsön úgy, hogy ön hosszú távon is a piacon akar maradni - kereskedni akar még 20 év múlva is.

2. Tanuljon amennyit csak tud. Olvasson és hallgasson meg szakértőket, de tartson fenn egészséges mértékű szkepticizmust mindennel szemben. Tegyen fel kérdéseket, ne fogadja el a szakértők minden szavát.

3. Ne váljon kapzsivá és ne rohanjon kereskedni - szánja rá az időt a tanulásra. Néhány hónap vagy év múlva a piacon még több, még jobb lehetőség lesz.

4. Fejlesszen ki egy módszert a piac elemzésére: “Ha A történik, akkor valószínűleg ennek B következménye lesz.” A piacnak számos dimenziója van, használjon sokféle módszert a kereskedések megerősítésére. Teszteljen mindent történelmi adatokkal, majd a piacon is, igazi pénzt használva. A piacok folyamatosan változnak, így külön módszerre van szüksége ahhoz, hogy emelkedő, eső, vagy oldalazó piacokon kereskedjen. Ahhoz is kell egy módszer, hogy ezeket megkülönböztesse. (Lást: technikai elemzésről szóló részek)

5. Hozzon létre portfoliómenedzsment-tervet. Az elsőszámú cél a hosszútávú túlélés legyen, a második a tőke folyamatos növelése, a harmadik pedig a magas profitok elérése. A legtöbb kereskedő csak a harmadik célt tűzi ki maga elé és nem veszi figyelembe az első kettőt. (Lásd 10. fejezet: Kockázatmenedzsment)

6. Tudatosítsa, hogy a kereskedési rendszer leggyengébb láncszeme maga a kereskedő. Menjen el egy Anonim Alkoholisták gyűlésre, hogy megtanulja elkerülni a veszteségeket és létrehozza saját módszerét az impulzív kereskedések elkerülésére.

7. A nyertesek másképp gondolkoznak, éreznek és viselkednek, mint a nyertesek. Magába kell néznie, lerántani a leplet az illúziókról és megváltoztatni a múltbéli viselkedését és gondolkodásmódját. A változás nehéz, de ha profi kereskedővé akar válni, akkor dolgoznia kell személyisége megváltoztatásán. 

 

Ford. Albert Márton

Címkék: alexander elder

Alexander Elder: Trading for a Living VI.

2011.09.16. 09:03 | [Marci] | Szólj hozzá!

 9. Kereskedési leckék az Anonim Alkoholistáktól


Majdnem minden alkoholista józan tud maradni egy pár napig. Hamarosan azonban az ital utáni vágy legyőzi őket és újra inni kezdenek. Nem tudnak ellenálni ennek a vágynak és folytatják az ivást és alkoholistaként gondolkoznak. A józanság az ember elméjében kezdődik és ér véget.
Az Anonim Alkoholistáknak (AA) van egy rendszerük, arra, hogy megváltoztasság az emberek italról való gondolkodását és érzéseit. Az AA tagok egy 12 lépéses programot használnak, hogy megávltoztassák gondolkodásmódjukat. Ez a 12 lépés melyet a Twelve Steps and Twelve Traditions című könyvben írtak le, a személyiségfejlődés 12 lépésére hivatkozik. A gyógyuló alkoholisták olyan találkozókra járnak, ahol megoszthatják tapasztalataikat más gyógyulóban levő alkoholistákkal és támogatják egymás józanságát. Bármelyik csapat kaphat egy szponzort, egy másik AA-tagot, akit felhívhat, ha vágyat érez az ivásra.
Az AA-t az 1930-as években alapította két alkoholista: egy orvos és egy utazó ügynök. Elkezdtek találkozgatni és segíteni egymást abban, hogy józanok maradjanak. Kifejlesztettek egy módszert, mely olyan jól működött, hogy mások is csatlakozni kezdtek. Az AA-nak csupán egyetlen célja van: segíteni tagjait abban, hogy józanok maradjanak. Nincs alaptőkéje, nincs politikai befolyása és nem hirdeti magát. Az AA csupán a szóbeszédnek köszönhetően növekszik. Sikerét hatékonyságának köszönheti.
Az AA 12 lépéses programja olyan hatékony, hogy az emberek más problémákra is alkalmazzák. Létezik 12 lépéses program alkoholisták gyermekeinek, dohányzóknak, szerencsejátékosoknak és másoknak is. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a kereskedők alkalmazzák az AA legfontosabb alapelveit, akkor nem fognak tovább bukni a piacokon.

Tagadás

Egy szociális ivó kiélvez egy koktélt, egy üveg bort vagy sört, aztán nem iszik többet, ha úgy érzi, hogy elég volt. Az alkoholista azonban másképp működik. Ha egyszer egy alkoholista iszik egy pohárkával, azonnal vágyat érez arra, hogy többet igyon, amíg le nem részegedik.
Egy alkoholista gyakran mondogatja, hogy kevesebbet kéne innia, de azt tagadja, hogy az ivás ne állna az irányítása alatt. A legtöbb iszákos tagadja, hogy alkoholista lenne. Ha megpróbálja elmondani egy rokonának, barátjának vagy alkalmazottjának, hogy az ivás már nem áll az irányítása alatt, bele fog ütközni a tagadás falába.
Egy alkoholista gyakran mond ilyet: “A főnököm kirúgott, mert másnapos voltam és nem mentem időben dolgozni. A feleségem elhagyott és vitte a gyerekeket, mert nem lehet vele értelmesen beszélni. A házmester ki akar rúgni a lakásomból, mert kicsit el vagyok maradva a lakbérrel. Kicsit visszaveszek az ivásból és minden rendben lesz.”
Ez az ember elvesztette a családját és a munkáját. Hamarosan nem lesz fedél feje fölött. Az élete teljesen kicsúszott a kezéből, mégis azt mondja, hogy vissza tud venni az ivásból. Na ez a tagadás!
Az alkoholisták tagadják problémáikat, miközben életük darabokra hullik. Legtöbbjük azt a fantáziát dédelgeti, hogy képes kontroll alatt tartani az ivást. Amíg az alkoholista ebben a hitben él, addig folyamatosan csúszik lefele a lejtőn. Semmi sem fog megváltozni, még ha szerez is egy új állást, vagy új feleséget, esetleg egy új házmestert.
Az alkoholisták tagadják, hogy az alkohol irányítaná életüket. Mikor az ivás kontrollálásáról beszélnek, akkor az irányíthatatlan irányításáról beszélnek. Olyanok mint a sofőr, akinek autója elszabadult egy hegyi lejtőn. Mikor az autó már a szakadék felé zuhan, késő megígérni, hogy óvatosan fog vezetni. Az alkoholista élete mindanddig irányítás nélkül kanyarog, amíg ő tagadja, hogy alkoholista.
Erős párhuzam van az alkoholista és a vesztes kereskedő között, akinek számláját a veszteséges kereskedések megsemmisítik. Folyamatosan változtat a stratégiáján, ahogy az alkoholista átvált tömény italról sörre, hogy megoldja a problémát. A vesztes tagadja, hogy piaci tevékenysége felett elvesztette volna az irányítást.

A mélypont

Egy alkoholista csak akkor kezdheti meg a felépülés hosszú folyamatát, mikor elismerte, hogy az. Látnia kell, hogy az alkohol irányítja az életét és nem fordítva. A legtöbb iszákos nem tudja elfogadni ezt a fájdalmas igazságot. Csak akkor néznek szembe vele, mikor nekicsapódtak a mélyontnak.
Néhány alkoholista akkor éri el ezt a pontot, amikor diagnosztizálnak nála valamilyen életveszélyes betegséget. Mások családjuk, vagy munkájuk elvesztésével érik el. Az alkoholistának olyan lassan, annyira húsbavágóan és elviselhetetlenül fájdalmasan kell leérie erre a pontra, hogy ez végül áttöri a tagadás falát.
A mélypont elérése elviselhetetlen érzés. Megláttatja az alkoholistával, hogy milyen mélyre süllyedt. A fájdalom megszünteti a tagadást. Egy nehéz de egyszerű választás elé kerülnek: vagy megváltoztatják életüket, vagy meghalnak. Csak ezután kezdheti meg az alkoholista a felépülést.
A profit a hatalom érzését adja a kereskedőnek és érzelmi mámort okoz. Ezt az érzést újra át akarják élni, vakmerő kereskedéseket csinálnak és visszaadják a piacnak a profitot. A legtöbb kereskedő képetelen elviselni az sorozatos komolyabb bukások fájdalmát. Kereskedőként meghalnak, mikor elérik a mélypontot és kiesnek a piacról. A kevés túlélő felismeri, hogy a probléma nem a módszerükkel, hanem a gondolkodásmódjukkal van. Képesek arra, hogy megváltozzanak és sikeres kereskedővé váljanak.

Az első lépés

Az alkoholista, aki fel akar épülni 12 lépésen megy keresztül, a személyiségfejlődés 12 lépésén. Meg kell változtatnia az érzéseit és gondolkodásmódját, önmagával és másokkal való kapcsolatát. Az AA első lépése a legkeményebb.
Az alkoholistának első lépésben el kell fogadnia, hogy nincs hatalma az alkohol fölött. El kell fogadnia, hogy élete irányíthatatlanná vált, hogy az alkohol erősebb, mint ő. A legtöbb alkoholista nem tudja megtenni ezt a lépést, kiesik, és visszamegy, hogy tovább rombolja az életét.
Ha az alkohol erősebb mint ön, akkor soha többé nem érhet hozzá, egyetlen pohárkával sem. Örökre fel kell hagynia az ivással. A legtöbb iszákos nem akarja feladni ezt az örömöt. Inkább lerombolják életüket, minthogy megtegyék az AA első lépését. Csak a mélypont elérésének fájdalma adhatja meg a motivációt az első lépéshez.

Egy nap egyszer

Valószínüleg látott már olyan autóra ragasztható matricát, melyen az állt: “One day at a time”, vagy “Easy does it”. Ezek az AA szlogenei és a sofőrök valószínüleg felépülőben lévő alkoholisták.
Alkohol nélkül megtervezni egy életet túlságosan nehéznek tűnik. Ezért van az, hogy az AA azt tanácsolja tagjainak, hogy egyszerre csak egy napig maradjanak józanok.
Az AA tagok célja, hogy a mai napon józanok maradjanak, este pedg józanul feküdjenek le aludni. A napok fokozatosan hetekké, majd hónapokká válnak, aztán évekké. Az AA gyűlései és egyéb tevékenységei segítik a tagokat, hogy egyszerre egy napig józanok maradjanak.
A felépülő alkoholisták óriási támogatást kapnak másoktól és adnak másoknak a találkozókon. A találkozók az egész világon folynak, állandóan.
A kereskedőknek van mit tanulniuk ezekből a találkozókból.

Egy AA gyűlés

Az egyik legjobb dolog, amit egy kereskedő tehet, hogy elmegy egy AA gyűlésre. Különösen ajánlott, ha épp veszteségek sorozatát éli át. Hívja fel az AA-t és kérdezze meg, hogy mikor lesz a következő “nyitótalálkozó” vagy  “kezdők gyűlése” az ön lakhelyén.
Egy találkozó egy órán keresztül tart. Ülhet a terem hátuljában és hallgathat figyelmesen. Nem kötelező beszélni és senki sem fogja kérdezni a vezetéknevét. Minden találkozó azzal kezdődik, hogy egy régi tag feláll és mesél az alkoholizmus elleni személyes küzdelméről. Számos más tag is megosztja tapasztalatait. Van egy persely, amelyből a kiadásokat fedezik, a legtöbben egy dollárt dobnak bele. Csak annyit kell tennie, hogy figyelmesen hallgatja amit mondanak és minden esetben amikor az “alkohol” szót hallja, felcseréli a “veszteség” szóra. Úgy fog érezni, mintha a találkozó résztvevői az ön kereskedéséről beszélnének.

10. Anonim Vesztesek

Egy szociális ivó élvezi az alkalmi italozást, egy alkoholista azonban sóvárog az ital után. Tagadja, hogy az alkohol irányítaná és tönkretenné az életét egészen addig, amíg krízishelyzetbe nem kerül. Ez lehet életveszélyes betegség, munkanélküliség, a család szétesése vagy más elviselhetetlenül fájdalmas esemény. Az AA ezt a “mélypont elérésének” hívja.
A mélypont elérése véget vet az alkoholista tagadásának. Kemény választást lát maga előtt: megfullad, vagy a felszínre emelkedik levegőért. Felépülésének első lépése, hogy elismeri, nincs hatalma az alkohol fölött. A felépülő alkoholista soha többé nem ihat.
A veszteség a vesztesnek olyan, mint az alkoholistának az alkohol. A kis veszteség egy ital. A nagyobb már több üveg. A veszteségsorozat, olyan, mint berúgások sorozata. A vesztes váltogatja a piacokat, gurukat és kereskedési rendszereket. Tőkéje olvad, miközben igyekszik újra átélni a nyerés kellemes érzését.
A vesztes kereskedők úgy viselkednek, mint az alkoholisták, az artikulátlan beszédet kivéve.
A két csoport annyira hasonló, hogy meg tudjuk jósolni, mit fog csinálni a vesztes, ha modellnek használunk egy alkohoistát. Az alkoholizmus gyógyítható betegség, ahogy a vesztés is. A vesztesek meg tudnak változni, ha elkezdik alkalmazni az anonim alkoholisták elveit.

A kereskedés iránti vágy

A sikeres kereskedők úgy kezelik a lehívásokat, ahogy a szociális ivók az alkoholt. Isznak egy keveset és elég. Ha sok veszteséget elszenvednek egymás után, akkor tudják, hogy valami nincs rendben: ideje leállni és újragondolni az elemzési módszereket. A vesztesek enm tudnak leállni, mert függenek a játék izgalmától és remélik, hogy övék lesz a nagy nyeremény.
Egy kereskedési tanácsadó egyszer azt írta, hogy a kereskedés élvezetesebb mint a szex, vagy mint repülni egy vadászgéppel. Ahogy az alkoholista egyre halad a szociális ivástól az iszákosság felé, úgy vállal a vesztes egyre nagyobb és nagyobb kockázatokat. Átlépik a határt, mely az üzleti kockázat és a szerencsejáték között található. Sok vesztes nem is tudja, hogy ez a határ létezik.
A vesztesek sóvárognak a kereskedés iránt, ahogy az alkoholisták sóvárognak az ital iránt. Impulzív kereskedésbe és bukássorozatokba mennek bele és megpróbálják visszakeresni, amit elveszítettek.
A vesztesek kivéreztetik a számlájukat. A legtöbbjük soha nem kezdi újra, de néhányuk más pénzével kezd el játszani miután elveszítette a sajátját, míg egyesek tanácsadói szolgáltatást nyújtanak, mint a kiégett alkoholisták, akik a poharakat mossák a bárokban.
A legtöbb vesztes letagadja veszteségeit önmaga és mások előtt. Folytatják a pénzkidobást, gyengén kereskednek és a brókereik jól keresnek rajtuk. Egy vesztes olyan mint az az alkoholista, aki nem tudja, hogy eddig hány decit is ivott.

A lecsúszás

A vesztes sosem tudja miért veszít. Ha tudná, akkor tenne ellene valamit és nyertessé válna. Tovább kereskedik a ködben. Úgy próbálja menedzselni a kereskedését, ahogy az alkoholista az ivást.
A vesztesek megpróbálják visszanyerni az addigi bukásaikat. Kereskedési rendszert váltanak, új szoftvert vesznek, vagy új gurutól fogadnak el tippeket. Kitalálnak egy menekülő fantáziát, mintha megint hinnének a mikulásban. Elkeseredett hitük a mágikus módszerekben sok tanácsadónak jól jön, akik szolgáltatásaikat értékesítik.
Mikor a veszteségek növekednek és a tőke zuhan egy vesztes úgy viselkedik, mint egy alkoholista, mikor kirúgják, vagy kilakoltatják. Kétségbeesésük nő, nyitott pozícióikat megnövelik, rávásárolnak a veszteséges pozíciókra, kiszállnak és az ellenkező irányba kezdenek el kereskedni és így tovább. A vesztesek annyi jóra számíthatnak ezekből a manőverekből, mint az alkoholista, aki a töményről áttért a borra.
A vesztes kereskedő irányíthatatlanul imbolyog, megpróbálja menedzselni azt, amit nem lehet. Az alkoholisták meghalnak anélkül, hogy felnőnének, a legtöbb vesztes pedig kiesik a piacról és soha nem tér vissza. Sem az új kreskedési rendszerek, sem az új szoftverek, sem a forró tippek nem segítenek, amíg meg nem tanulja kezelni önmagát. Meg kell változtatnia gondolkodásmódját ha abba akarja hagyni a bukást és jó kereskedővé akar válni.
A vesztesek berúgnak a veszteségektől, függenek a veszteségektől. A kereskedők a profitot preferálják, de még a bukás is nyújt némi izgalmat. A kereskedés élvezete rendkívüli. Kevés vesztes próbál szándékosan veszíteni, ahogy kevés alkoholista próbál szándékosan az árokban kikötni.
A vesztes ugyanúgy megmámorosodik a kereskedéstől, amikor fogy a tőkéje. Megpróbálni megértetni vele, hogy vesztes, olyan, mint megpróbálni elvenni az üveget az alkoholistától. A vesztesnek le kell zuhannia  mélypontra, hogy meggyógyulhasson.

A mélypont

A mélypont elérése borzalmas érzés. Fájdalmas és megalázó. Akkor éri el, amikor olyan pénzt veszít el, amit nem engedhetne meg magának. Amikor eljátssza megtakarításait. Azután éri el, miután eldicsekedett barátainak, hogy milyen okos, aztán kis idővel később kölcsönért kuncsorog náluk. Akkor éri el, amikor a piac nevetve jön önnel szemben és azt kiáltja: “Te barom!”
Vannak emberek akik néhány hét kereskedés után elérik a mélypontot. Mások folyamatosan teszik be a pénzt a számlájukra, halogatva az ítélet napját. Fájdalmas dolog egy vesztest látni a tükörben.
Egész életünket azzal töltjük, hoyg önbecsülésünket építjük. Legtöbbünknek jó véleménye van önmagáról. Egy okos és sikeres embernek nagyon fáj elérni a mélypontot. Az első reakciója valószínüleg az lesz, hogy elbújik, de ne feledje, hogy nincs egyedül. Majdnem minden kereskedő járt már ott.
A legtöbb ember, aki eléri a mélypontot, kereskedőként meghal. Elsettenkednek a piacról és soha nem térnek vissza. A brókercégek feljegyzései azt mutatják, hogy 100-ból 90 kereskedő egy éven belül már nem lesz ott a piacon. El fogják érni a mélypontot és távoznak. El akarják felejteni majd a kereskedést, mint egy rossz álmot.
Néhány vesztes a sebeit nyalogatja és vár, amíg a fájdalom el nem múlik. Visszatérnek majd a kereskedéshez, keveset tanulva a múltból. Félni fognak és félelmük megakadályozza majd őket abban, hogy jól kereskedjenek.
Nagyon kevés kereskedő fog elkezdeni megváltozni és növekedni. Ezeknek az embereknek a mélypont elérésének fájdalma meg fogja szakítani a győzelmi mámor és az abból kövtkező veszteségek ördögi körét.
Ha elismeri, hogy van olyan személyes problémája, ami megakadályozza önt a sikeres kereskedésben, elkezdhet új kereskedési életet élni. Elkezdheti kifejleszteni önmagában a győztesek önfegyelmét.

Az első lépés

Az alkoholistának be kell ismernie, hogy nem tudja kontrollálni az ivást. A vesztesnek be kell ismernie, hogy nem tudja kontrollálni veszteségeit. Be kell látnia, hogy veszteségeit pszichológiai problémák okozzák és hogy ezzel tönkreteszi számláját. Az AA tag első lépése, hoyg kijelentse: “Alkoholista vagyok, nincs hatalmam az alkohol fölött. Vesztesként önnek ki kell jelentenie: “Vesztes vagyok, nincs hatalmam a veszteségeim fölött.”
A kereskedő felépülhet, ha használja az Anonim Alkoholisták alapelveit. A felépülő alkoholistáknak egyszerre csak egy napig kell józannak maradniuk. Mostantól önnek ki kell bírnia veszteségek nélkül egyszerre egy napig.
Talán azt mondja, hogy ez lehetetlen. Mi van, ha vásárol, de a piac hirtelen lezuhan? Mi van ha shortol, de a piac hirtelen rallyzni kezd? Még a legjobb kereskedők is veszítenek néhány kereskedésen.
Az válasz az, hogy meg kell húzni a határt az üzleti kockázat és a veszteség között. A kereskedőnek fel kell vállalnia az üzleti kockázatot, de sosem vállalhat nagyobb kockázatot az előre eltervezettnél.
Egy boltos kockázatot vállal minden alkalommal, mikor feltölti raktárát áruval. Ha nem tudja eladni, akkor pénzt veszít. Egy intelligens üzletember csak akkora kockázatot vállal, hogy sorozatos veszteségek esetén se menjen tönkre. Két ládányi áru beszerzése lehet értelmes üzleti kockázat, míg egy teherautónyi áru rendelése már szerencsejáték.
Mint kereskedő, az ön üzlete a kereskedés. Meg kell határoznia az üzleti kockázatot: azt a maximális pénzösszeget, amit egyetlen kereskedésen veszíthet. Nincs előre meghatározott összeg, ahogy előre meghatározott üzlet sincs. Az elfogadható üzleti kockázat mindenekelőtt kereskedési számlájának méretén múlik. Szintén függ a módszertől amit használ és a veszteségek iránti toleranciájától.
Az üzleti kockázat koncepciója meg fogja változtatni portfoliómenedzsmentjét (lásd: 10. fejezet, “Kockázatmenedzsment”). Egy értelmes kereskedő sosem kockáztat többet a tőkéje 2 százalékánál. Ha például az ön számláján 30 000 dollár van, ne kockáztasson 600 dollárnál, egy 10 000 dolláros számla esetén pedig 200 dollárnál többet. Ha a számlája kicsi, akkor kereskedjen kevésbé költséges piacokon, vagy mini-kontraktusokkal. Ha lát egy vonzó beszállót, de a veszteségelvágási pont meghaladná a számláján levő tőke két százalékát, akkor keressen másik lehetőséget. Kerülje a 2 százaléknál nagyobb tőkerész kockáztatását, ahogy a gyógyulóban levő alkoholista is kerüli a bárokat. Ha nemtudja mennyit kockáztasson, mindig válassza az óvatosabb verziót. Ha a brókerét hibáztatja a díjakért, a floor tradereket pedig a spreadért, akkor feladja saját kereskedése irányítását. Igyekezzen csökkenteni őket, de vállaljon értük felelősséget. Ha akár egyetlen dollárral többet veszít, mint az elfogadható kokázat, beleértve a díjakat és az árcsúszást is, ön egy vesztes.
Többnyire nyereségesen kereskedik? A többségében veszteséges kereskedés biztos jele annak, hogy valaki szerencsejátékos és vesztes. A jó üzletember jó üzleteket köt. Kereskedési feljegyzéseinek tartalmaznia kell minden beszállás és kiszállás dátumát, árszintjét, a spreadet, a brókerdíjat, a veszteségelvágás szintet, a belépés mellett szóló érveket, a kiszállás lehetséges okait, a maximum profitot, a maximum bukást, ha el kell vágni a veszteséget, és minden más szükséges adatot.
Ha veszteséggel száll ki egy kereskedésből, de ez az üzleti kockázaton belül van, az normál üzlet. Nincs alkudozás, nincs várakozás a következő szintre, nincs reménykedés. Egy dollárral többet veszíteni, mint az előzőleg meghatározott üzleti kockázat olyan, mint lerészegedni, bevenni magunkat egy bárba, a hazaúton hányni, majd másnap a hányásban ébredni, fájó fejjel.

Egyszemélyes találkozó

Mikor elmegy egy AA-találkozóra, találkozni fog olyan emberekkel, akik évek óta nem ittak, felállnak és így szólnak: “Heló, az én nevem ez meg ez, és alkoholista vagyok.” Miért mondják magukat alkoholistának több évnyi józanság után? Mert ha azt hiszik, hogy legyőzték az alkoholizmust, akkor újra a pohárhoz fognak nyúlni. Ha valaki azt hiszi, hogy nem alkoholista többé, akkor nyugodtan ihat egyet, aztán még egyet, aztán valószínűleg megint a hányásban fekve találja magát. Aki józan akar maradni, annak emlékeznie kell rá, hogy alkoholista, egész hátralevő életében.
A kereskedőknek hasznos lenne egy saját önsegítő szervezet. Én Anonim Veszteseknek nevezném. Hogy miért nem Anonim Kereskedőknek? Mert egy durva név segít az önpusztító hajlamokra fókuszálni. Mindemellett az Anonim Alkoholisták sem Anonim Ivóknak hívják magukat. Amíg vesztesnek hívja önmagát, oda tud figyelni, hogy elkerülje a veszteségeket.
Számos kereskedő érvelt az Anonim Vesztesek vélt negatív gondolkodásmódja ellen. Egy nyugdíjas nő Texasból, aki sikeres kereskedő hírében áll, elmagyarázta nekem a módszerét. Nagyon vallásos és úgy gondolja, hogy az Úrnak nem okozna örömet, ha pénzt veszítene. Emiatt nagyon hamar elvágja veszteségeit. Úgy gondolom, hogy módszereink hasonlóak. A cél, hogy elvágjuk veszteségeinket, valamilyen objektív külső szabály szerint.
Normál üzleti kockázattal kereskedni olyan, mint alkohol nélkül élni. A kereskedőnek el kell fogadnia, hogy vesztes, ahogy az alkoholistának is, hogy alkoholista. Utána kezdődhet a dolgok újjáépítése.
Ezért van az, hogy minden reggel, mikor az irodámban leülök a gépem elé, ezt mondom: “ Jó reggelt, a nevem Alex és vesztes vagyok. Bennem van a lehetőség, hogy komoly károkat okozok a számlámon.” Ez olyan mint egy AA-találkozó. Segít az elmémnek az elsőszámú alapelvre fókuszálnia. Még ha a mai napon több ezer dollárral távozom is a piacról, holnap reggel akkor is így fogok kezdeni: “ Jó reggelt, az én nevem Alex és vesztes vagyok.”
Az egyik barátom viccelt is ezzel: “Mikor a gépem előtt ülök reggel ezt mondom: Jó reggelt, a nevem John és fel fogom vágni a torkodat.” Az ő gondolkodása feszültséget generál. Az “Anonim Vesztesek”-féle gondolkodásmód viszont higgadtságot. A kereskedő aki higgadt és kipihent, képes a legjobb és legbiztonságosabb beszállók felkutatására koncentrálni. A feszült kereskedő olyan, mint a kormány mögött megdermedő sofőr. Mikor a részeg és a józan versenyre kel, mindnyájan tudjuk, hogy kinek van nagyobb esélye nyerni. A részeg talán nyer egyszer-kétszer köszönhetően a szerencséjének, de én a józanra érdemesebb fogadni. Ön is a józan versenyzőre akar fogadni.
 
Ford. Albert Márton

 

Címkék: alexander elder

Alexander Elder: Trading for a Living V.

2011.09.15. 09:16 | [Marci] | Szólj hozzá!

 8. Kereskedési pszichológia


Az érzelmeinak azonnali hatása van a számláján levő tőkére. Akármilyen brilliáns módszert használ is ön, ha ijedtnek, arrogánsnak, dühösnek érzi magát, azt számlája bizonyosan megszenvedi. Ha úgy érzi, hogy a szerencsejáték élvezete, vagy a félelem ködösíti el az agyát, hagyja abba a kereskedést. Sikere vagy kudarca mint kereskedő azon múlik, hogy mennyire tudja érzelmeit lekontrollálni.
Mikor kereskedik, akkor a világ legélesebb elméivel versenyzik. Ha nem áll biztosan a lábán a pályán, akkor biztosítja saját kudarcát. Ha hagyja, hogy érzelmei belezavarjanak kereskedésébe, akkor vége a harcnak.
Ön felelős minden kereskedésért, amit végrehajt. A kereskedés akkor kezdődik, amikor úgy dönt, hogy belép a piacra és akkor ér véget, amikor úgy dönt, hogy kilép. Egy jó kereskedési rendszer nem elég. A legtöbb jó kereskedési rendszert használó kereskedő kiesik a piacról, mert pszichológiailag nem készültek fel a nyerésre.

Eltérés a szabályoktól

A piacok hatalmas kísértéseket kínálnak, mintha egy aranyraktárban vagy egy háremben sétálnánk végig. Felszínre hozzák a bennünk rejlő kapzsiságot, hogy még többet nyerjünk és a félelmet, hogy elveszítjük, amink van. Ezek az érzések elhomályosítják érzékelésünket, mellyel észlelhetnénk a lehetőségeket és a veszélyeket.
A legtöbb amatőr zseninek érzi magát egy nyeréssorozat után. Izgalmas dolog azt hinni, hogy annyira jók vagyunk, hogy eltérhetünk saját szabályainktól és így is sikert arathatunk. Ez az a pont amikor a kereskedők eltérnek a szabályoktól és átkapcsolnak önpusztító-üzemmódba.
A kerskedők szereznek egy kis tudást, nyernek, beütnek az érzelmeik, majd önpuszítanak. A legtöbb kereskedő eddigi bevételeit szükségszerűen visszaadja a piacnak. A piac tele van olyan történetekkel, hogy valaki nincstelenből gazdaggá vált, és olyanokkal is, hogy gazdagból nincstelenné. A sikeres kereskedő védjegye az a képesség, hogy fel tudja duzzaszatni tőkéjét.

Olyan objektíven kell kereskednie, amennyire ez lehetséges. Vezessen naplót, mely tartalmaz “előtte és utána” grafikonokat, vezessen táblázatot, mely tartalmaz minden kereskedést, beleértve a brókerdíjat és az árscúszást és kövessen nagyon szigorú porfoliómenedzsment szabályokat. Legalább annyi energiát fordítson önmaga elemzésére, mint amennyit a piacok elemzésére fordít.
Mikor kereskedni tanultam, minden könyvet elolvastam a pszichológiáról, amit csak találtam. Sok író értelmes tanácsokat adott. Néhányan a fegyelmezettséget erőltették. “Ne bizonytalanodjon el a piacoktól. Ne hozzon döntéseket, amíg a piac nyitva van. Tervezze meg kereskedését és kereskedjen a terv szerint.” Mások a rugalmasságot erőltették. “Ne lépjen a piacra semmilyen elvárással. Ha a piac változik, változtassa meg tervét.” Néhány szakértő az elszigetelődést javasolja: ne olvassunk üzleti híreket, Wall Street Journal-t, ne beszéljünkmás kereskedőkkel, legyünk kettesben a piaccal. Megint mások azt mondják, hogy legyünk nyitottak, beszélgessünk más kereskedőkkel, gyűjtsünk be friss ötleteket. Minden egyes tanács önmagában értelmesnek tűnt, de ellent mondott egy másik, ugyanolyan értelmesnek tűnő tanáccsal.
Folytattam a kereskedést, az olvasást és a kereskedési rendszer fejlesztésére fókoszáltam. Folytattam pszichiátriai praxisomat is. Sosem hittem volna, hogy a két terület összekapcsolódik, amíg nem hasított belém hirtelen egy felismerés. Az ötlet, mely megváltoztatta, hogy hogyan kereskedem, a pszichiátriából jött.



A felismerés, mely megváltoztatta kereskedésem

Mint a legtöbb pszichiáternek, nekem is voltak alkoholproblémáktó szenvedő pácienseim. Emellett konzulensként dolgoztam egy nagyméretű drogrehabilitációs programban. Nem tartott sok idei, hogy felismerjem, az alkoholisták és a drogfüggők nagyobb eséllyel gyógyultak meg önsegítő csoportokban, mint a klasszikus pszichiátria eszközeinek segítségével. A pszichoterápia, a gyógyszerek, a drága kórházak és klinikák józanná tehtnek egy alkoholistát, de ritkán tudják úgy is tartani. A legtöbb függő hamar visszasesik. Sokkal jobb esélyeik vannak a gyógyulásra egy Anonim Alkoholista (AA), vagy más önsegítő csoportban.
Mikor felismertem, hogy az AA-tagok nagy valószínűséggel józanná válnak és újra tudják építeni az életüket, az Anonim Alkoholisták rajongója lettem. Elkezdtem pácienseimet az AA-hoz és más hasonló csoportokhoz küldeni. Mostanában, ha egy alkoholista jön hozzám, akkor azt javaslom neki, hogy menjen inkább az AA-hoz. Máskülönben csak az idejét és a pénzét pazarolná.
Sok évvel ezelőtt egy éjszakán, miközben épp a pszichiátriai osztájon tartott partyra tartottam, benéztem egy barátom irodájába. Két óránk volt a party előtt és a barátom, aki felépülőben levő alkoholista volt, azt kérdezte: “Nincs kedved elmenni a moziba, vagy egy AA találkozóra?”. Sok páciensemet küldtem az AA-hoz, de még sosem jártam náluk, nem volt alkoholproblémám. Kaptam az alkalmon, hogy elmehessek egy AA gyűlésre és egészen újszerű élménynek bizonyult.
A találkozó a helyi YMCA épületben volt. Egy tucat férfi és néhány nő ült befordított székeken egy üres teremben. A találkozó egy órán át tartott. Lenyűgözött amit hallottam: olyan volt, minth ezek az emberek a kereskedésemről beszéltek volna!
Az alkoholról beszéltek, de ha az “alkohol” szó helyére behelyettesítettem a “veszteség” szót, akkor amit mondtak, az tökéletesen illett rám. A számlámon levő tőke akkoriban még hol gyarapodott, hol csökkent. Úgy hagytam el a YMCA épületét, hogy tudtam, veszteségeimet úgy fogom kezelni, ahogy az Anonim Alkoholisták az alkoholizmust.

9. Kereskedési leckék az Anonim Alkoholistáktól

Majdnem minden alkoholista józan tud maradni egy pár napig. Hamarosan azonban az ital utáni vágy legyőzi őket és újra inni kezdenek. Nem tudnak ellenálni ennek a vágynak és folytatják az ivást és alkoholistaként gondolkoznak. A józanság az ember elméjében kezdődik és ér véget.
Az Anonim Alkoholistáknak (AA) van egy rendszerük, arra, hogy megváltoztasság az emberek italról való gondolkodását és érzéseit. Az AA tagok egy 12 lépéses programot használnak, hogy megávltoztassák gondolkodásmódjukat. Ez a 12 lépés melyet a Twelwe Steps and Twelwe Traditions című könyvben írtak le, a személyiségfejlődés 12 lépésére hivatkozik. A gyógyuló alkoholisták olyan találkozókra járnak, ahol megoszthatják tapasztalataikat más gyógyulóban levő alkoholistákkal és támogatják egymás józanságát. Bármelyik csapat kaphat egy szponzort, egy másik AA-tagot, akit felhívhat, ha vágyat érez az ivásra.
Az AA-t az 1930-as években alapította két alkoholista: egy orvos és egy utazó ügynök. Elkezdtek találkozgatni és segíteni egymást abban, hogy józanok maradjanak. Kifejlesztettek egy müdszer, mely olyan jól működött, hogy mások is csatlakozni kezdtek. Az AA-nak csupán egyetlen célja van: segíteni tagjait abban, hogy józanok maradjanak. Nincs alaptőkéje, nincs politikai befolyása és nem hirdeti magát. Az AA csupán a szóbeszédnek köszönhetően növekszik. Sikerét hatékonyságának köszönheti.
Az AA 12 lépéses programja olyan hatékony, hogy az emberekmás problémákra is alkalmazzák. Létezik 12 lépéses program alkoholisták gyermekeinek, dohányzóknak, szerencsejátékosoknak és másoknak is. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a kereskedők alkalmazzák az AA legfontosabb alapelveit, akkor nem fognak tovább bukni a piacokon.

Tagadás

Egy szociális ivó kiélvez egy koktélt, egy üveg bort vagy sört, aztán nem iszik többet, ha úgy érzi, hogy elég volt. Az alkoholista azonban másképp működik. Ha egyszer egy alkoholista iszik egy pohárkával, azonnal vágyat érez arra, hogy többet igyon, amíg le nem részegedik.
Egy alkoholista gyakran mondogatja, hogy kevesebbet kéne innia, de azt tagadja, hogy az ivás ne állna az irányítása alatt. A legtöbb iszákos tagadja, hogy alkoholista lenne. Ha megpróbálja elmondani egy rokonának, barátjának vagy alkalmazottjának, hogy az ivás már nem áll az irányítása alatt, bele fog ütközni a tagadás falába.
Egy alkoholista gyakran mond ilyet: “A főnököm kirúgott, mert másnapos voltam és nem mentem időben dolgozni. A feleségem elhagyott és vitte a gyerekeket, mert nem lehet vele értelmesen beszélni. A házmester ki akar rúgni a lakásomból, mert kicsit el vagyok maradva a lakbérrel. Kicsit visszaveszek az ivásból és minden rendben lesz.”
Ez az ember elvesztette a családját és a munkáját. Hamarosan nem lesz fedél feje fölött. Az élete teljesen kicsúszott a kezéből, mégis azt mondja, hogy vissza tud venni az ivásból. Na ez a tagadás!
Az alkoholisták tagadják problémáikat, miközben életük darabokra hullik. Legtöbbjük azt a fantáziát dédelgeti, hogy képes kontroll alatt tartani az ivást. Amíg az alkoholista ebben a hitben él, addig folyamatosan csúszik lefele a lejtőn. Semmi sem fog megváltozni, még ha szerez is egy új állást, vagy új feleséget, esetleg egy új házmestert.
Az alkoholisták tagadják, hogy az alkohol irányítaná életüket. Mikor az ivás kontrollálásáról beszélnek, akkor az irányíthatatlan irányításáról beszélnek. Olyanok mint a sofőr, akinek autója elszabadult egy hegyi lejtőn. Mikor az autó már a szakadék felé zuhan, késő megígérni, hogy óvatosan fog vezetni. Az alkoholista élete mindanddig irányítás nélkül kanyarog, amíg ő tagadja, hogy alkoholista.
Erős párhuzam van az alkoholista és a vesztes kereskedő között, akinek számláját a veszteséges kereskedések megsemmisítik. Folyamatosan változtat a stratégiáján, ahogy az alkoholista átvált tömény italról sörre, hogy megoldja a problémát. A vesztes tagadja, hogy piaci tevékenysége felett elvesztette volna az irányítást.

A mélypont

Egy alkoholista csak akkor kezdheti meg a felépülés hosszú folyamatát, mikor elismerte, hogy az. Látnia kell, hogy az alkohol irányítja az életét és nem fordítva. A legtöbb iszákos nem tudja elfogadni ezt a fájdalmas igazságot. Csak akkor néznek szembe vele, mikor nekicsapódtak a mélyontnak.
Néhány alkoholista akkor éri el ezt a pontot, amikor diagnosztizálnak nála valamilyen életveszélyes betegséget. Mások családjuk, vagy munkájuk elvesztésével érik el. Az alkoholistának olyan lassan, annyira húsbavágóan és elviselhetetlenül fájdalmasan kell leérie erre a pontra, hogy ez végül áttöri a tagadás falát.
A mélypont elérése elviselhetetlen érzés. Megláttatja az alkoholistával, hogy milyen mélyre süllyedt. A fájdalom megszünteti a tagadást. Egy nehéz de egyszerű választás elé kerülnek: vagy megváltoztatják életüket, vagy meghalnak. Csak ezután kezdheti meg az alkoholista a felépülést.
A profit a hatalom érzését adja a kereskedőnek és érzelmi mámort okoz. Ezt az érzést újra át akarják élni, vakmerő kereskedéseket csinálnak és visszaadják a piacnak a profitot. A legtöbb kereskedő képetelen elviselni az sorozatos komolyabb bukások fájdalmát. Kereskedőként meghalnak, mikor elérik a mélypontot és kiesnek a piacról. A kevés túlélő felismeri, hogy a probléma nem a módszerükkel, hanem a gondolkodásmódjukkal van. Képesek arra, hogy megváltozzanak és sikeres kereskedővé váljanak.

Az első lépés

Az alkoholista, aki fel akar épülni 12 lépésen megy keresztül, a személyiségfejlődés 12 lépésén. Meg kell változtatnia az érzéseit és gondolkodásmódját, önmagával és másokkal való kapcsolatát. Az AA első lépése a legkeményebb.
Az alkoholistának első lépésben el kell fogadnia, hogy nincs hatalma az alkohol fölött. El kell fogadnia, hogy élete irányíthatatlanná vált, hogy az alkohol erősebb, mint ő. A legtöbb alkoholista nem tudja megtenni ezt a lépést, kiesik, és visszamegy, hogy tovább rombolja az életét.
Ha az alkohol erősebb mint ön, akkor soha többé nem érhet hozzá, egyetlen pohárkával sem. Örökre fel kell hagynia az ivással. A legtöbb iszákos nem akarja feladni ezt az örömöt. Inkább lerombolják életüket, minthogy megtegyék az AA első lépését. Csak a mélypont elérésének fájdalma adhatja meg a motivációt az első lépéshez.

Egy nap egyszer

Valószínüleg látott már olyan autóra ragasztható matricát, melyen az állt: “One day at a time” (Egyszerre egy napig), vagy “Easy does it” (könnyű megtenni). Ezek az AA szlogenei és a sofőrök valószínüleg felépülőben lévő alkoholisták.
Alkohol nélkül megtervezni egy életet túlságosan nehéznek tűnik. Ezért van az, hogy az AA azt tanácsolja tagjainak, hogy egyszerre csak egy napig maradjanak józanok.
Az AA tagok célja, hogy a mai napon józanok maradjanak, este pedg józanul feküdjenek le aludni. A napok fokozatosan hetekké, majd hónapokká válnak, aztán évekké. Az AA gyűlései és egyéb tevékenységei segítik a tagokat, hogy egyszerre egy napig józanok maradjanak.
A felépülő alkoholisták óriási támogatást kapnak másoktól és adnak másoknak a találkozókon. A találkozók az egész világon folynak, állandóan.
A kereskedőknek van mit tanulniuk ezekből a találkozókól.

Egy AA gyűlés

Az egyik legjobb dolog, amit egy kereskedő tehet, hogy elmegy egy AA gyűlésre. Különösen ajánlott, ha épp veszteségek sorozatát éli át. Hívja fel az AA-t és kérdezze meg, hogy mikor lesz a következő “nyitótalálkozó” vagy  “kezdők gyűlése” az ön lakhelyén.
Egy találkozó egy órán keresztól tart. Ülhet a terem hátuljában és hallgathat figyelmesen. Nem kötelező beszélni és senki sem fogja kérdezni a vezetéknevét. Minden találkozó azzal kezdődik, hogy egy régi tag feláll és mesél az alkoholizmus elleni személyes küzdelméről. Számos más tag is megosztja tapasztalatait. Van egy persely, amelyből a kiadásokat fedezik, a legtöbben egy dollárt dobnak bele. Csak annyit kell tennie, hogy figyelmesen hallgatja amit mondanak és minden esetben amikor az “alkohol” szót hallja, felcseréli a “veszteség” szóra. Úgy fog érezni, mintha a találkozó résztvevői az ön kereskedéséről beszélnének.

 

Ford: Albert Márton

Címkék: alexander elder

Alexander Elder: Trading for a Living IV.

2011.09.14. 08:59 | [Marci] | Szólj hozzá!

 

7. Önpuszító hajlam

A kereskedés nagyon kemény játék. A kereskedőnek, aki hosszú távon is sikeres akar lenni, komolyan kell vennie amit csinál. Nem engedheti meg magának sem a naivitást, sem pedig azt, hogy valamilyen rejtett pszichológia szerint kereskedjen.
Sajnos az a helyzet, hogy a kereskedés gyakran vonzó impulzív, szerencsejátékos hajlamú emberek számára, emellett olyanoknak is, akik úgy gondolják, hogy a világ többi részének el kell őket tartania. Ha ön az izgalom miatt kereskedik, akkor hajlamossá válik rossz pozíciókat felvenni, vagy szükségtelen kockázatokat vállalni. A piacok könyörtelenek és az érzelmes kereskedés mindig veszteségekhez vezet.

Szerencsejáték

A szerencsejáték azt jelenti, hogy olyan játékra fogadunk, melynek végkimenetele a szerencsétől, vagy valamilyen képességtől függ. Minden társadalomban létezik és a legtöbb ember űzte már élete valamely szakaszában.
Freud szerint a szerencsejáték azért egyetemesen vonzó, mert az önkielégítés helyettesítője. A kezek ismétlődő és izgalmas aktivitása, az ellenálhatatlan kényszer, a befejezés eredménye, az öröm mámorító érzése és a bűntudat érzése mind összekötik a szerencsejátékot az önkielégítéssel.
Dr. Ralph Greenson, egy elismert kaliforniai pszichoanalitikus három csoportba osztotta a szerencsejátékosokat. Az első csoport a normál embereké akik a figyelmük elterelése érdekében játszanak és abba tudják hagyni, amikor szeretnék. A második csoport a profewsszionális szerencsejátékosoké, akik megélhetési célokból választják ezt a tevékenységet. A harmadik a neurotikus szerencsejátékosok csoportja, akik a rejtett tudatalatti hajtóerőik kielégítése céljából űzik a szerencsejátékot és képtelenek abbahagyni.
A neurotikus szerencsejátékos vagy szerencsésnek érzi magát, vagy próbálgatja a szerencséjét. A nyerés a hatalom érzését adja neki. Örömöt érez, mint a csecsemő, mikor az anyja szoptatja. A neurotikus játékos mindíg veszít, mert ezt az érzést újra és újra meg akarja alkotni, ahelyett, hogy egy hosszú távú reális tervet követne.
Dr. Sheila Blume a kényszeres szerencsejáték program vezetője a New York-i South Oaks kórházban a szerencsejátékot “drog nélküli függőségnek” nevezi. A legtöbb szerencsejátékos olyan ember, aki a cselekvésért játszik. A nők általában menekülőútnak használják a szerencsejátékot. A vesztesek általában igyekeznek eltitkolni a veszteségeket és úgy viselkedni, mint egy nyertes, de a kételkedés önmagukban megfertőzte őket.
A részvényekkel, határidős ügyeltekkel és opciókkal való kereskedés megadja a szerencsejátékosnak amire vágyik, de sokkal elfogadottabb, mint a fogadás a lóversenyen.
Mi több, a pénzügyi piacokon való szerencsejáték egyfajta kifinomultságot sugároz és jobb intellektuális megtévesztést kínál, mint számokat megjátszani egy bukmékernél.
A szerencsejátékosok boldogok, mikor a kereskedések az ő terveik szerint alakulnak. Amikor veszítenek, akkor viszont iszonyúan érzik magukat. Különböznek a profiktól, akik a hosszú távú tervre koncentrálnak és nem jönnek izgalomba a kereskedés folyamatától.
A brókerek tisztában vannak vele, hogy sok ügyfelük szerencsejátékos. Gyakran kerülik, hogy üzenetet hagyjanak a kereskedők feleségénél, még akkor is, ha egy vétel vagy eladás jóváhagyásáról van szó. Az amatőrök nem az egyetlenek akiket beszippant a szerencsejáték a kereskedésnél, akadnak ilyenek a profik között is. Sonny Kleinfeld írja le könyvében a The Traders-ben, hogy a különböző pénzügyi piacokon mozgó floor trader-ek körében mennyire népbetegséggé vált a sportfogadás.
A szerencsejáték legfőbb tünete az arra való képtelenség, hogy ellenáljunk a vágynak ami a tétek megtételére késztet. Ha úgy érzi, hogy túl sokat kereskedik rossz eredményekkel, akkor hagyja abba a kereskedést egy hónapra. Ez alkalmat ad önnek arra, hogy újraértékelje kereskedését. Ha a vágy a kereskedés iránt olyan erős, hogy képtelen abbahagyni, akkor itt az ideje, hogy felkeresse a helyi anonim szerencsejátékosok gyűléseit, vagy elkezdje alkalmazni az anonim alkoholisták alapelveit, melyeket ebben a fejezetben részletesebben is tárgyalni fogok.

Önszabotázs

Sok év pszichiátriai tapasztalatra alapozva mondhatom, hogy a legtöbb kudarc az életben az önszabotázsból eredeztethető. Nem azért vallunk kudarcot karrierünkben, vállalkozásunkban, vagy személyes kapcsolatainkban, mert hülyék, vagy inkonpetensek vagyunk, hanem azért, hogy kielégítsük a kudarc iránti rejtett vágyunkat.
Egyik brilliáns és szellemes barátom egész élete folyamán rombolta saját sikerét. Fiatalkorában sikeres ipari értékesítő volt, de kifosztották. Belépett egy brókercéghez, ahol majdnem eljutott a csúcsra, de beperelték. Ismert kereskedővé vált, de megbukott, miközben a korábbi problémáit próbálta megoldani. Minden kudarcáért az irigy főnököket, az inkonpetens szabályalkotókat és a feleségét hibáztatta.
Végül elérte a mélypontot. Nem volt sem munkája, sem pénze. Kölcsönkért egy árterminált egy másik bukott kereskedőtől és szerzett némi tőkét néhány embertől, akik hallották, hogy a múltban jól kereskedett. Jól tudott kereskedni, úgyhogy jó pénzt keresett befektetőinek. Ahogy terjedt a szóbeszéd, egyre több ember szállt be a pénzével. Megint jól mentek a dolgai. Ezen a ponton elment ázsiába, beszédeket tartani, de folytatta a kereskedést útközben is. Elutazott abba az országba is, mely rendkívül ismert prostituáltjairól, otthagyva egy nagyon nagy pozíciót protektív stop nélkül. Mire visszatért a civilizációba, a piac nagyot mozdult, befektetői pénzét pedig elveszítette. Megpróbálta kitalálni mi volt a probléma? Megpróbált megváltozni? Dehogyis! A brókerét hibáztatta.
Fájdalmas dolog saját magunkban látni kudarcunk okát. Mikor a kereskedők bajda kerülnek, általában másokat hibáztatnak, vagy a szerencsét, vagy bármit.
Egyszer egy elismert kereskedő jött hozzám konzultálni. A tőkéje jelentősen lecsökkent a dollár rallyjának köszönhetően, melyet ő előzőleg erősen megshortolt. Úgy nőtt fel, hogy közbem utálatos és arrogáns apjával harcolt. Azzal szerzett nevet magának, hogymeglévő stabil trendek fordulását játszotta meg. Folyamatosan növelte a short pozícióját, mert nem tudta elfogadni, hogy a piac, mely ez esetben az apját reprezentálta, nagyobb és erősebb, mint ő.
Ez csak két példa volt olyan emberekről, akiknek önpusztító hajlamaik vannak. Mikor önmagunkat szabotáljuk impulzív kisgyerekekként viselkedünk, nem pedig felnőttként. Még akkor is ragaszkodunk önpusztító szokásainkhoz, ha már tudjuk, hogy kezelhetőek. A kudarc gyógyítható betegség.
A gyerekkor mentális terhe megakadályozhat minket abban, hogy sikerrel kereskedjünk. Meg kell találnia gyengeségeit, hogy megváltozhasson. Vezessen kereskedési naplót, írjon le minden okot melyek miatt vásárolt vagy eladott. Figyeljen a siker vagy a kudarc visszatérő mintáira.

A roncsderby

Majdnem minden foglalkozás nyújt egy fajta biztonsági hálót, azok számára, akik benne dolgoznak. A főnökei, a kollégái, az ügyfelei figyelmeztetik önt, ha önpusztító módon viselkedik. A kereskedésben ez nincs meg, ami veszélyesebbé teszi a legtöbb emberi tevékenységnél. A piac nagyon sok lehetőséget kínál az önpusztításra, biztonsági háló nékül.
A társadalom minden tagja kis engedményeket tesz, hogy megvédjen másokat hibái következményeitől. Vezetés közben ön igyekszik nem összeütközni a többi autóval és a többi vezetőben is megvan ugyanez az igyekezet. Ha valaki az út szélén parkol és kinyitja ön előtt az ajtót, akkor megkerüli. Ha valaki kiugrik ön elé az autópályán, lehet, hogy elüti, de mindenképp lelassít. Elkerüli az ütközéseket, mert azok mindkét fél számára túl költségesek.
A piacok azonban az általános emberi segítőkészség nélkül működnek. Minden kereskedő igyekszik elütni a másikat. Minden kereskedőt igyekeznek elütni mások. A kereskedési autópálya tele van roncsokkal. A kereskedés az egyik legveszélyesebb emberi tevékenység, egyfajta háború.
A napi csúcson vásárolni olyan, mint kinyitni az autónk ajtaját a forgalom elé. Mikor a vételi utasítása kikerül a piacra az eladók rohanni fognak, hogy eladjanak önnek, hogy letépjék az ajtaját a karjával együtt. Azért akarják mások, hogy veszítsen, mert ők azt a pénzt keresik meg, amit ön elveszít.

Az önpusztító hajlam kontrollálása

A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy ugyanazokat a hibákat követi el hatvanévesen, amiket húszévesen elkövetett. Mások úgy építik fel életüket, hogy sikeresek legyenek egy területen, míg más területeken belső konfliktusokkal küzdenek. Nagyon kevés ember növi ki problémáit.
Tudatában kell lennie önpusztító hajlamainak. Veszteségei miatt ne a szerencséjét, vagy a többi embert hibáztassa, hanem vállaljon felelősséget az eredményeiért. Kezdjen naplót írni, egy teljes feljegyzést kereskedéseiről, az okokkal együtt, amik miatt be-, vagy kiszállt. Figyeljen a siker és a kudarc ismétlődő  jeleire. Azok akik nem tanulnak a múltjukból arra ítéltetnek, hogy újra megéljék azt.
Szüksége van egy pszichológiai védőhálóra, ugyanúgy, ahogy a hegymászónak szüksége van a biztosítófelszerelésére.  Az anonim alkoholisták elveit, melyet ebben a fejezetben később részletesebben tárgyalok, kiváló eszköznek tartom erre. A szigorú money management szabályok szintén biztosítanak egyfajta védőhálót.

 

Ha terapeutát választ kereskedési problémái megoldásához, olyat válasszon, aki kompetens a kereskedés témájában. Ön teljes mértékben felelős a saját terápiájáért és folyamatosan ellenőriznie kell azt. Altalában azt mondom ügyfeleimnek, hogy ha már fél hónap eltelt a javulás egyértelmű jelei nélkül, akkor ott nincs rendben valami. Ha kéthónap után sincs eredménye a terápiának, akkor itt az ideje, hogy konzultáljon egy másik szakértővel. 

Ford. Albert Márton

Címkék: alexander elder

Alexander Elder: Trading for a Living III.

2011.09.13. 13:41 | [Marci] | Szólj hozzá!

 

Piaci Guruk

A guruk velünk vannak, mióta a nyilvánosság belépett a piacokra. Angliában, 1841-ben megjelentettek egy klasszikus művet a piaci hisztériákról, melynek címe: Extraordinary Popular Delusions and the Madness of Crowds. A mai napig kiadják. Szerzője, Charles Mackay leírja a holland tulipánválságot, az anglilai déltengeri buborékot és más tömeghisztériákat. Az emberi természet lassan változik, így manapság új tömeghisztériák, ideértve a guruk körüli hisztériát is, rángatják a piacot.
A guruk körüli hisztéria manapság sokkal gyorsabban terjed, mint századokkal ezelőtt, köszönhetően a modern telekommunikációnak. Még a magas végzettségű és intelligens befektetők is úgy követik őket, ahogy azt a középkorban a hamis próféták hívei tették. Háromféle guru található a piacon: piaci ciklus guru, mágikus módszer guru és halott guru. Egyes guruk a piaci fordulópontokat jósolják meg. Mások “egyedi módszereket” kínálnak, új utakat a gazdagsághoz. Megint mások a kritika elől menekülve néhány követőjükkel együtt eltűntek a világ szeme elől.

Piaci ciklus guruk

Az USA piaca több évtizeden keresztül alapvetően egy négy éves ciklust követett. Jelentős medvepiaci fordulatok következtek be 1962-ben, 1966-ban, 1970-ben, 1974-ben, 1978-ban és 1982-ben. A részvénypiac általában két és fél-három évet emelkedett, majd egy-másfél évet süllyedt.
Egy új piaci ciklus guru tűnik fel a színen szinte majdnem minden nagyobb tőzsdepiaci ciklus bekövetkeztekor, körülbelül négyévente. A guru fénykorát nagyjából 2-3 éven keresztül éli. Minden guru uralkodó periódusa egybeesik egy nagyobb emelkedő piaci ciklussal az Egyesült Államokban.
A piai ciklus guruelőrejelzi az összes nagyobb rallyt és zuhanást. Minden korrekt előrejelzése növeli a hírnevét és még több embert vesz rá arra, hogy vegyen vagy eladjon az előrejelzései alapján. Ahogy egyre több ember hisz a gurunak, jövendölései önbeteljesítőekké válnak. Ha ön felismer egy feltörekvő új gurut, kifizetődő követni a tanácsait.
Több ezer elemző van, néhányuk biztosan rivaldafénybe kerül karrierje során. A legtöbb elemző azért válik híressé egyszer-egyszer, amiért a törött óra is megmutatja a pontos időt naponta kétszer. Azok akik már megismerték, hogy milyen érzés a rivaldafényben lenni, néha megdöbbennek, amikor kikerülnek a piacról. Mindemellett számos vén róka létezik, akik élvezik, mikor időnként rájuk terelődik a figyelem, aztán ha az máshová terelődik, ők csak dolgoznak tovább, mint addig.
Egy piaci guru sikere többön múlik, mint egyszerű rövidtávú szerencse. Van egy kedvenc elmélete a piacról. Ez a teória - amely szólhat a volumenről, ciklusokról, Elliott-hullámról, bármiről - általában évekig tartó munka ereménye. Először a piac nem a guru szabályai szerint mozog. Ezután a piac megváltozik, és néhány éven keresztül összhangba kerül az elmélettel. Ez az az időszak amikor a guru csillaga felemelkedik és fényesen ragyog a piac fölött.
Ez nagyon hasonló ahhoz, mint ami a divatmodellekkel történik, mikor a közízlés megváltozik. Az egyik évben a szőkék népszerűen, a másikban a vörös hajúak. Egyik pillanatról a másikra a tavalyi szőke csillag már nem kell az idei női magazin címlapjára. Már mindenki egy sötét hajú modellt szeretne, vagy valakit anyajeggyel az arcán. A modellek nem változnak, a közízlés változik.
A guruk mindig a piaci elemzés határterületeiről jönnek. Soha nem intézményi elemzők. Az intézmények alkalmazottai óvatosan játszanak és soha nem érnek el kiemelkedő eredményt, mert ugyanazokat a módszereket használják. A piaci ciklus guru egy külsős, egyedi elmélettel.
Egy guru általában hírlevelek publikálásából él és meggazdagodhat a tanácsadásból. A feliratkozók száma a néhány száztól a több tízezerig terjedhet. Egy jelenlegi gururól írták nemrég, hogy három embert alkalmazott csak azért, hogy a pénzes borítékokat kinyissák neki. A befektetési konferenciákon a guruk általában rajongóik körében mozognak. Ha véletlenül bekerül egy ilyen körbe, figyelje meg, hogy sosem merülnek fel kérdések a guru stratégiájával kapcsolatban. Rajongói megelégednek azzal, hogy ihatják szavait. Később azzal fognak barátaiknak dicsekedni, hogy találkoztak vele.
Egy guru addig marad híres, amíg a piac az ő elmélete szerint mozog, általában egy négy éves ciklusnál kevesebb ideig. Egy bizonyos pontnál a piac megváltozik és más dallamra kezd menetelni. A guru továbbra is a korábban bevált módszer alapján teszi meg jóslatait és híveinek száma gyorsan fogyatkozni kezd. Mikor az előrejelzések már nem műküködnek tovább a köztisztelet gyűlöletbe csap át. Egy hitelét vesztett piaci ciklus guru soha nem lehet újra sztár.
Az uralkodó guru az 1970-es években Edson Gould volt. Jóslatait a Szövetségi Központi Bank kamatpolitikájára alapozta. Híres, “három lépés és egy botlás” szabályában azt állította, hogy ha a FED háromszor megemeli a kamatlábat az szigorításra utal, és eső piachoz vezet. A kamatláb háromszor egymás utáni csökkentése a monetáris politika enyhítését jelenti és emelkedő piachoz vezet. Gold emellett kifejlesztett egy eredeti charting technikát, melyet gyorsvonalnak nevezett el. Ezek olyan trendvonalak voltak, melyek meredeksége a trend gyorsaságától és a piaci reakciók mélységétől függött. Gould nagyon híres lett az 1973-as és 1974-es emelkedő piac idején. Tovább nőtt a hírneve 1974-ben, mikor helyesen megjósolta a decemberi mélypontot, mikor a Dow Jones majdnem 500 pontig esett vissza.
A piac ezután a magasba szárnyalt, Gould precízen azonosította a fontos forulópontokat a gyorsvonalak használatával és hírneve még tovább nőtt. Nemsokára azonban az Egyesült Államokat elárasztotta a likviditás, az infláció intenzívebbé vált és Gould módszerei, melyeket más monetáris környezetben dolgozott ki, nem működtek többé. Követői többségét 1976-ra elveszítette, ma pedig már szinte senki sem emlékszik a nevére.
Az új piaci ciklus guru 1978-ban lépett színre. Joseph Granville azt állította, hogy a tőzsdepiaci kereskedési volumen változásai előrevetítik az árváltozásokat. Nagyon színesen fejezte ki magát: “A volumen a gőz, ami előreledíti a mozdonyt.” Granwille egy nagy Wall Street-i brókercégnél dolgozva fejlesztette ki elméletét. Önéletrajzában azt írja, hogy az ötlet akkor jött neki, amikor a vécén ült és a padló burkolatát tanulmányozta. Granville a fürdőszobából a chartszobába vitte ötletét, de a piac nem követte előrejelzéseit. Tönkrement, elvált, és egy barátja irodájának padlóján aludt. Az 1970-es évek végén a piac elkezdte követni Granville forgatókönyvét, az emberek pedig elkezdtek érdeklődést mutatni.
Granville végigjárta az Egyesült Államokat hatalmas tömegek előtt tartva beszédeket. Hintón vitette be magát a színpadra, előrejelzésekről beszélt és azokat ostorozta, akik nem ismerték el elméletét. Zongorázott, énekelt, néha a gatyáját is levette, hogy súlyt adjon mondanivalójának. Előrejelzései helytállónak bizonyultak, magára vonzotta a figyelmet, és a tömegmédia is gyakran idézte őt. Granville elég naggyá vált ahhoz, hogy mozgassa a részvénypiacot. Mikor bejelentette, hogy pesszimista, a Dow 40 pontot esett egy nap alatt, ami akkoriban jelentős elmozdulásnak számított. Granville teljesen megmámorosodott sikerétől. A piac felfele mozdult 1982-ben, de ő továbbra is azt tanácsolta követői csökkenő körének, hogy shortoljanak. A piac 1983-ban tovább szárnyalt. Granville végül feladta és elkezdte javasolni a vételt akkorra, mikorra a Dow már megkétszerezte értéktét. Folytatta piaci hírlevele publikálását, de már csak árnyéka volt régi önmagának.
Az új guru 1984-ben került rivaldafénybe. Robert Prechter az Elliott Wawe elméletével szerzett magának nevet. Eliott egy szegény könyvelő volt, aki az 1930-as évek végén dolgozta ki piaci teóriáját. Elmélete szerint a részvénypiac öt hullámban emelkedik és három hullámban zuhan, melyek kisebb hullámokra is szétszedhetőek.
Mint előtte a többi guru, Prechter is publikált egy tanácsadói hírlevelet több éven keresztül, mérsékelt sikerrel. Mikor a Dow áttörte az 1000-es szintet, az emberek elkezdtek figyelni az elemzőre, aki szerint a Dow el fogja érni a 3000-et is. A bika piac egyre csak folytatódott, növelve Prechter hírnevét és dicsőségét.
Az 1980-as évek gyorsan emelkedő piacán Prechter hírneve kikerült a befektetési hírlevelek és konferenciák szűk világából, Prechter feltűnt az állami televízióban, és számos népszerű magazin készített vele interjút. Később, 1987 októberében bizonytalankodni látszott, mikor azt tanácsolta, hogy mindenki adjon el, majd hirtelen azt mondta követőinek, hogy készüljenek a vásárlásra. Ahogy a Dow zuhant 500 pontot, a széleskörű rajongás, mely Prechtert körülvette, gyűlöletbe csapott át. Voltak akik őt hibáztatták a zuhanásért, mások pedig azt rótták fel neki, hogy a Dow nem érte el a 3000-es szintet.
A piai ciklusok guruinak számos közös jellemvonásuk van. Az előrejelzési piacon aktív résztvevők már évekkel azelőtt, hogy sztárrá válnának. Mindegyiküknek van egy egyedi elmélete, néhány követője, és némi hitelessége, melynek segítségével a víz felszínén maradnak a tanácsadói üzletben. Az, hogy egyik guru teóriája sem működött sok-sok évig azelőtt, hogy bejött volna, nem zavarja a követőket. Ha az elmélet helytállóvá válik, a tömegmédia is érdeklődést mutat. Mikor az elmélet már nem működik, a köztisztelet közutálattá válik.
Ha ön felismeri, hogy egy sikeres új guru van feljövőben, érdemes belépnie követői közé. Még fontosabb, hogy felismerjük, mikor egy guru elérte pályája csúcsát. Minden guru megbukik és elveszíti régi hírnevét. Ha egy guru megjelenik  tömgmédiában, az egyértelmű jel arra, hogy felért a csúcsra. A manstream média a külsősök médiája. Ha több népszerű magazin is helyet szorít egy népszrű új gurunak hasábjain, akkor tudhatjuk, hogy már közel a vég.
Egy másik figyelmeztető jel, hogy a guru felért a csúcsra, ha a Barron’s magazin, amerika legnagyobb hetente megjelenő üzleti magazinja riportot készít vele. A Barron’s magazin minden januárban meghív néhány elismert elemzőt, hogy bölcsességet osszanak és előrejelezzék, mi várható az adott évben. Általában ez a társaság “biztonságos” elemzőkből van összeválogatva, akik a P/E rátára vagy a feltörekvő iparágakra koncentrálnak. Szokatlan lépés a Barron’s-tól, ha meghív egy népszerű gurut egy egyedi elmélettel egy ilyen előrejelzéshez. A gurut csak akkor hívják meg, ha az olvasóközönség így akarja és kihagyása rontaná a magazin jó hírnevét. Bukásuk előtt mind Granville, mind pedig Pretcher megjelent ebben a a januári kiadásban, népszerűségük csúcsán. Mindkettejük megbukott, néhány hónappal a megjelenés után. Ha legközelebb egy Guru megjelenk a Barron’s januári kiadásában, ne rendeljen tőle több hírlevelet tőle.
A tömegpszichológia olyan, amilyen és új guruk biztosan fel fognak tűnni a színen. Egy régi piaci ciklus guru biztosan nem tér vissza soha többé teljesen. Ha egyszer megbotlik, az iránta érzett rajongás közutálatba csap át. Egy drága vázát, ha összetört, soha nem lehet újra teljesen rendbehozni.

Mágikus Módszer Guruk

A piaci ciklus guruk a részvénypiac termékei, de a mágikus módszerek gurui sokkal jellemzőek a derivatív piacokon, különösen a határidős piacon.
Egy “módszer guru” akkor kerül be igazán a pénzügyi piacok látókörébe, ha felfedez egy új elemzési vagy kereskedési módszert.
A kereskedők mindig keresik, hogy mivel tehetnének szert előnyre a többi kereskedővel szemben. Ahogy a középkori lovagok a kardjaikat vették, úgy akarnak ők sok pénzért hatékony kereskedési eszközöket venni. Semmilyen ár nem túl magas, ha a módszer működik és megnyitja a végtelenül folyó pénz csapját.
Egy mágikus módszer guru új kulcskészletet ad el a piaci profitokhoz. Ahogy azonban egyre több ember ismerkedik meg módszerével és teszteli a piacokon, az elkerülhetetlenül megbukik  és elkezd veszíteni népszerűségéből. A piacok folyamatosan változnak és a tegnap még jól működő módszerek nem biztos, hogy ma is működnek, még kevésbé egy év múlva.
Az 1970-es évek elején egy Chicago-i hírlevél-író, Jake Bernstein híressé vált azzal, hogy piaci ciklusokat használt a csúcsok és a mélypontok felismerésére. Módszerei jól működtek, hírneve futótűzként terjedt. Bernstein sok pénzt kért hírleveléért, konferenciákat szervezett, befektetési alapokat menedzselt, és könyvek végtelen sorát írta. Mint általában, a piac megváltozott és az 1980-as években egyre kevésbé vielkedett ciklikusan.
Peter Steidlmayer volt a másik guru, akinek csillaga magasra ívelt Chicago felett. Arra biztatta követőit, hogy cseréljék le régi módszereiket az ő Market Profile-jára. Ez a módszer azt ígérte, hogy feltárja a kereslet és a kínálat titkait, és az igaz hívőknek megadja a képességet, hogy a mélypontoknál vásároljanak és a csúcsoknál adjanak el. Steidlmayer társult egy vállalkozóval, Kevin Koy-al, és rendszeres szemináriumaik több mint 50 embert vonzottak, akik 1600 dollárt fizettek egy négy napos tanfolyamért. Úgy alakult, hogy a Market Profile alkalmazói nem járnak különösebb sikerrel és az alapítók csúnyán kiestek az üzletből. Steidlmayer egy brókercégnél helyezkedett el, Koy pedig alkalmanként tartott néhány szemináriumot.
Meglehetősen furcsa, de még a mai, gyors globális összekötöttetésekkel rendelkező világban is lassan változnak a reputációk. Egy guru, akinek tönkrement a hírneve a saját országában, folytatni tudja a házalást a tengerentúlon. Ők azokra a bukott színészekre és énekesekre emlékeztetnek, akik szintén Ázsiában folytatják karrierjüket. Az Egyesült Államok közönségét már nem érdeklik, de még mindig meg tudnak élni éneklésből a tengerentúlon.

Halott Guruk

A piaci guruk harmadik típusa a halott guru. Könyvei újra kiadásra kerülnek, tanfolyamati elárasztja a lelkes kereskedők fiatal generációja és a majdnem eltemetett elemző legendája feltámad, a pénz pedig elkezd újra befolyni. A halott guru már nincs velünk és nem tud tőkét kovácsolni hírnevéből. Mások profitálnak reputációjából és lejárt szerzői jogaiból. Az egyik ilyen majdnem eltemetett guru R. N. Elliott, de a legjobb példa az ilyenre W. D. Gann.
Számos opportunista kínál “Gann tanfolyamot” és “Gann szoftvert”. Azt állítják, hogy Gann volt a legjobb kereskedő aki valaha élt, ötvenmillió dolláros házat hagyott magaután, satöbbi. Készítettem egy interjút Gann fiával, aki a Boston Bank elemzője. Elmondta nekem, hogy híres apja nem tudta eltartani családját kereskedésből, könyvek és tanfolyamok eladásából tartották fenn magukat. Mikor W. D. Gann az 1950-es években meghalt, háza alig ért többet 100 000 dollárnál. W. D. Gann a kereskedés óriása azoknak a kitalációja, akik a nevével tanfolyamokat és egyéb kiegészítő szolgáltatásokat akarnak befolyásolható ügyfelekek eladni.

A Guruk Követői

A piaci guruk személyisége különböző. Néhányan halottak, az élők között pedig előfordul a komoly akadémikus típustól a nagyszerű showmanig mindenféle. A gurunak évekig kell dolgoznia saját módszerén, majd szerencsésnek lennie, mikor a piac az ő elképzelései szerint kezd mozogni.
Ha a guruk körüli botrányokról szeretne olvasni, olvassa el William Gallaher-től a Winner Takes All-t, vagy Bruce Babcock-tól a The Dow Jones Guide to Trading Systems című könyvet. Ennek a szekciónak csupán az a célja, hogy a guru-jelenséget elemezze.
Mikor egy gurunak fizetünk azt várjuk, hogy több jön vissza, mint amit befektettünk. Úgy viselkedünk mint az az ember, aki feltesz egy pár dollárt az utcasarok itt a piros, hol a pirosra. Azt reméli, hogy többet nyer, mint amennyit lerakott a felfordított ládára. Csak a tudatlanok és a kapzsik úsznak rá a csalira.
Néhány ember azért fordul gurukhoz, mert erős vezetőt keresnek. Szülőkhöz hasonló, mindentudást biztosító embereket keresnek. Ahogy egy barátom mondta: “Mászkálnak, köldökzsinórjukkal a kezükben, hogy valahova bedughassák.” Egy okos hirdető ilyen tartályt kínál, pénzért.

 

A közvélemény igényli a gurukat és új guruk mindig jönnek majd. Intelligens kereskedőként fel kell ismernie, hogy hosszú távon egyetlen guru sem teszi önt gazdaggá. Ezen saját magának kell dolgoznia. 

 

Ford.: Albert Márton

Címkék: alexander elder

süti beállítások módosítása